Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

I. Rómából Egerbe

a reformáció elleni fellépés módozatait is folyamatosan egyeztetniük kellett a római Apostoli Szentszékkel.

Az egri püspökség és a Szentszék késő-középkori kapcsolatrendszere megfelelt az általános európai egyházkormányzati gyakorlatnak. Új elem jelent meg viszont a kapcsolatban akkor, amikor a poszttridentinus katolicizmus újjászerveződése megindult, s megerősödtek azok a római intézmények, amelyek a világi klérus korszerű kiképzését, s ezáltal a Rómától elszakadóban lévő területek rekatolizálását tűzték ki célul.5

Eger esetében ez abban nyilvánult meg, hogy 17. és 18. századi püspökei - néhány kivételtől eltekintve - a római Collegium Germanicum Hungari- cumban végezték tanulmányaikat, ott nyerték képzettségüket, az onnan hozott tapasztalatok meghatározó módon alakították egyházfői mentalitásukat és tevékenységüket.

Mindez számadatokkal is alátámasztható. Vizsgálódásunk időhatáraiul Szuhay István püspökségének kezdetét ( 1598) s Eszterházy Károly halálának évét ( 1799) jelölve ki, 201 évről van szó. Ebből kilenc évig a püspöki szék üres (1607-1616), csupán 39 évig töltötte be a dignitást római végzettség nélküli főpap, s 153 éven át volt olyan személy az egri püspök, aki teológiai stúdiumait a Collegium Germanicum Hungaricumban végezte, azaz többnyire négy évet töltött el az örök városban.6 Kivételt csupán Pálffy Ferdinánd jelent, aki rövidebb ideig tartózkodott a római jezsuita noviciátusban.7 A püspöki méltóság 17 viselője közül csupán négy nem tanult Rómában, s talán nem egészen véletlen, hogy épp az ő rezideálásuk alatti időből van legkevesebb hírünk mecénási hajlamról, műveltségszervező tevékenységről. Szuhay István (1598-1607), Erdődy János (1616- 1625), Korompay Péter (1681-1686) és Fenesy György (1686-1699) püspökségének időszaka egyébként is kevéssé volt alkalmas ilyen jellegű aktivitásra, a háborús viszonyok, az egyházmegye zilált állapota s költözködése erre nem sok lehetőséget biztosított. Általában azonban az egri egyházmegye főpásztorai mind székhelyükön, mind pedig később és másutt, a száműzetés éveiben is, az egyházi műveltség tevékeny mecénásainak bizonyultak. Eszterházy Károly esetében maga Kazinczy Ferenc tette szóvá, hogy az egri püspök líceumát és csillagvizsgálóját „oly fénnyel építteté, ahogy azt egy Eszterházytól s egy Rómát látott és Rómában architektúrái leckéket is vett gazdag püspöktől” várni lehetett.8

Mint azonban a fenti számokból látható, korántsem csak Eszterházy volt „Rómát látott” egri főpap, hanem rajta kívül még a tárgyalt két évszázad egri

5 Handbuch der Kirchengeschichte, hrsg. Hubert JEDIN, Bd. IV, Freiburg-Basel-Wien, 1973, 527; W. REINHARD: Reformpapsttum zwischen Renaissance und Barock, Reformatio Ecclesiae. In Beiträge zu kirchlichen Reformbemühungen., Paderborn, 1980, 792.

6 VERESS, 11, 26, 34 etc.

7 SUGÁR, 354.

8 KAZINCZY Ferenc: Erdélyi levelek. Kiad. Abafi Lajos Budapest. 1880, 58.

10