Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai

története Magyarországon kezdetektől 1711-ig. in: H. K. 1928. 19-20., 24-25. stb. (a továbbiakban Iványi. Ezután a megfelelő évfolyam (1926-1928) száma következik.)

29 ÖstA. HKA. Niedcröstcrrcichischc Herrschaftsakten, (a továbbiakban NOHA.) W- 61/C/90/B. RN 3002. föl. 735-736. és ÖStA. Kriegsarchiv, (a továbbiakban KA.) Sonder- reihe des Hofkriegsrates. Bestallungen, (a továbbiakban Best.) No. 231. Vö. Iványi. 1928. 156-167.

30. KA. Best. No. 231. és No. 247.

31. A ’Leutnant’ a korabeli német nyelvben a latin locumtcncns szó megfelelője volt.

32. Iványi. 1928.21. és 24. A kassai tüzérségről és ágyúöntésröl eddig egyetlen átfogóbb jellegű tanulmány született Klusová, Ludmila: K dejinám dclolcjárrstva v 16.-17. storocí v Kosi- ciach. in: Hisloríca Carpalica IX. (1978) 265-278. (a továbbiakban Klusováf. 1978.) Vö. még Demkó. 1917. 51-52.

33. MOL. E.211. MKA. Lymbus. (a továbbiakban E.211.) Series I. 4.fase, fol 88-97. Vö. még a kassai hadszertár 1574. évi személyzeti állományával, melyet a Szepesi Kamara számadáskönyve alapján Demkó Kálmán mutatott be. Demkó 1916. 336-337. és 1917. 52., 192.

34. ,,Hannß Valiin der Zeit Thorhüetler bej der Römisch-Khayserlichen Maieslüt ele. Zeughauß Zu Cascha” E. 211. Series II. 25. t. föl. 178.

35. MOL.E.206. MKA. Rationes salinarcs. (a továbbiakban E. 206.) 37. es. fol. 2-7.

36. E. 211. Series I. 2. fase. fol. 297-298.; 1589-ben még egy bognár és egy kádás egészítette ki a listát: KA. Alte Feldakten. (a továbbiakban AFA.) 1589/9/adl.

37. Iványi ugyan már felismerte, hogy „Felső-magyarország váraiban ekkor már organizált, állandó s dotált tüzérszemélyzet van" a bécsi „legfőbb tüzérmesternek’' alárendelve, az intézmény jellegét és fejlődését azonban nem tisztázta.

38. 1443-ban azonban eperjes Szomolnokról vásárol ként. Ha a ként Szomolnokon gyártották, akkor talán a legkorábbi magyarországi kéntcrmclési adatról van szó. Iványi Béla: Eperjes középkori ágyúöntőháza és puskapormalma, in: H.K. XIV. (1913) 120.

39. Az adatokat Iványi béla rendkívül adatgazdag összefoglalásából gyűjtöttem ki. Az említés sorrendjében Iványi. 1926.26., 128, 153-154., 127, 134-135., 148.260., 263-265.

40. Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve. Történeti anyag. Bp., 1915. 76. (a továbbiakban Lambrecht. 1915.)

41. Iványi. 1926. 264-265. és Iványi Béla: Adatok az eperjesi ágyúöntőház és puskapormalom középkori történetéhez, in: ILK. XV. (1914) 311-328., 484^195. és 665-679.

42. Az 1557. évi inventáriumban említik a „domus Fusoria"-t, melynek kemencéjét 1556 második félévében, a nagy kassai tűzvész után a város által felfogadott „offen mâcher" készíti cl. AMK. Schw. No. 1848.; Mihalik József Kassa város 1556. évi számadás könyve. in: Történelmi 7ür (a továbbiakban T.T.) 1896.161. és 171. (a továbbiakbanMihalik. 1896.)

43. Lambrecht 1915. 69.

44. AMK. Schw. No. 1848. vö. még Kassa városának 1554. évi invcntáriumával. HKA. HFU. RN 4,fasc. 1554 sicc dato. fol. 16-23.

45. AMK. Schw. No. 1716. Az 1557. évi 6. te. Szepes, Sáros, Abaúj, Ung, Zemplén és Torna vármegyék; az 1559. évi 20. és az 1567. évi 17. te. Sáros vármegye; az 1569. évi 19. te. Sáros megyén kívül Eperjes, Lőcse, Szeben és Bártfa városa; míg az 1578. évi 27. te. pusztán Kassa város lakossága ingyenmunkáját rendeli a város erődítéséhez. Csorba Csaba: A végvári rendszer néhány kérdése Eszakkelct-Magyarországon. in: Végvárak és régiók a XVI XVII. században. Eger, 1993. 200-201. (Studia Agricnsia 14.)

46. AMK. Schw. No. 1848.

47. Emellett Pisa sem végezte megfelelően a rábízott munkálatokat. 1557 februárjában Miksa főherceg arról panaszkodik a Magyar Kamarának, hogy Pisa „Kassán semmiféle építkezést se nem kezdett, se be nem fejezeti, hanem az egész időt hiábavaló várakozással töltötte ”, Kapossy. 1956. 50.: 75. sz. irat.

213