Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Domonkos György-Hatházi Gábor. Új módszerek és lehetőségek a törökkori hadtörténeti topográfia kutatásában
STUDIA AGRIENSIA 15, 1995 Domonkos György - Hatházi Gábor ÚJ MÓDSZEREK ÉS LEHETŐSÉGEK A TÖRÖKKORI HADTÖRTÉNETI TOPOGRÁFIA KUTATÁSÁBAN Közhelynek számít, hogy minden hadművelet legfontosabb előfeltételei közé tartozik annak a területnek a pontos ismerete, ahol majd a harcok zajlanak. A környezeti háttér talán minden másnál nagyobb mértékben meghatározza a hadseregek mozgását, ezáltal a hadműveleti terület kiterjedését is. Feltehető, hogy számos eddig megmagyarázhatatlannak tűnő taktikai, vagy stratégiai lépés, esetleg ballépés más megvilágítást nyer a környezeti háttér ismeretében. A kérdéskör lényegére egy egyszerű példával kívánunk rámutatni. Jól ismert a Perjés Géza által képviselt akciórádiusz-elmélet. Anélkül, hogy ezzel kapcsolatban pro vagy kontra állást foglalnánk, úgy véljük, hogy a földrajzi környezet árnyaltabb ismerete új távlatokat nyithat a problematika megnyugtató tisztázásához.1 Ugyancsak közhely, hogy a hadseregek mozgását nagymértékben befolyásolja az úthálózat, s nem volt ez másként a török korban sem. Ennek pontos nyomvonaláról azonban mindmáig igen keveset tudunk, márpedig enélkül a hadműveletek értékelése irreálisnak tekinthető. Megismeréséhez kiindulópontként kínálkoznak a várak, erődített városok, amelyek rendszerint az útvonalak csomópontjaiban helyezkedtek el. A törökkor kezdetén fennálló út- és várhálózat, a déli védővonaltól eltekintve, alapvetően az azt megelőző, viszonylag békés korszak viszonyaihoz igazodott. A hódoltság kialakulásának kezdeti időszakában az új hadászati realitások új utakat2 és új erődítéseket igényeltek.3 E nagymértékű átrendeződést hűen tükrözik a korábbról megörökölt erősségláncolat változásai, mindenekelőtt annak áthelyeződése az ország belsejébe. A jelentőségüket vesztett várak már nem épültek be az új védővonalba, másokat viszont nagy költséggel, sietve korszerűsítettek,4 ahol pedig erre szükség volt, új erődítményeket emeltek.3 E folyamat egészét már át tudjuk tekinteni, de a részletek még alaposabb kidolgozásra szorulnak. Éppen ezért létfontosságú lenne az erősségek helyének minél pontosabb meghatározása,6 a hiteles alaprajzok és egykorú ábrázolások szisztematikus összegyűjtése, az építészettörténeti eredmények felhasználása a hadtörténeti kutatásban.7 87
