Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században

később már csak alig háromezerhétszáz főt számlált a hadbavonuló nemesi magánkatonaság.24 Ekkor olyan magyar főúri famíliák, mint a Batthyányak, vagy a Zrínyiek már csak 300-400, Nádasdy Ferenc 50, gersei Pethő Ferenc és Zsigmond 50 katona élén szálltak hadba.

Az eddig feltárt adatok azt valószínűsítik, hogy a rendi jellegű, lényegében hadigazdálkodáson alapuló törökelleni védelmi rendszer teljesítménye az 1660-as évek közepén érte el csúcspontját. Azonban a megváltozott kül- és belpolitikai környezet tovább már nem kedvezett a Habsburg Birodalmon belül eddig kényszerűségből megtűrt rendi katonai szervezeteknek. A nagyrészt védelmi célok szolgálatába állított nemesi gazdasági szervezetek a fokozott háborús igénybevételt megsínylették. Itt nemcsak az államhatalom háborúzta el az adóbevételeket, hanem a „török torkában élő“ nemességnek is felemésztődött vagyonának tetemes része. Esterházy Miklós nádor 1642-ben 2624 lovast tartott saját költségén, akik számára 60 180 forint értékben fizetett zsoldot, és vásárolt fegyvereket.25 Az újabban feltárt forrásokból tudjuk, hogy a Zrínyiek muraközi birtokukon magánkatonaságuk felfegyverzése céljából nagy fegyverraktárat tartottak fenn. Ebben 1670-ben 512, három évvel később 806 Belgiumban és Itáliában vásárolt korszerű tűzfegyvert és hozzátartozó muníciót tároltak, mintegy 25-30 000 forint értékben.26

Karafa Musztafa Bécs alatti vereségét követően a deffenzív török elleni háború az európai összefogásnak köszönhetően offenzívvá vált. Öt év leforgása alatt a Szent Liga csapatai az ország déli határáig vetették vissza az oszmánokat. Ám a háború XIV. Lajos francia király Rajna menti támadása következtében még egy évtizedig elhúzódott. A másfél évtizedes küzdelem alatt 70-100 000 főt számláló szövetséges, s ezt létszámában általában meghaladó oszmán haderő küzdött a magyarországi hadszíntéren. Nagyságrendjében ez az utánpótlást biztosító személyekkel együtt, a honi fegyveres erő nélkül 250-300 000 fő ellátását jelentette, részben magyarországi területről. Megfelelő alapkutatások híján, csupán hézagos adatokra utalva szinte csak találgatni tudjuk az országra nehezedő terheket éppen úgy, mint a Magyar Királyság teherbíró képességét.

Azt tudjuk, hogy az udvari kamara hadikiadásai mintegy ötmillió forinttal indultak 1683-ban, s 1690 és 1695 között huszonhárommillió körüli összeggel kulmináltak.27Azonban úgy véljük, a tényleges hadikiadások ennél sokkal többre rúgtak. Elég talán utalnunk arra, hogy 1684-ben csupán a Dráva mentén működő 10 900 főből álló seregtest lisztszükséglete 102 500, az élelmiszer és

63