Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században
folyamatos éves, vagy havi fizetség fejében eltartani tartozom és kényszerülök, jövedelmeim legnagyobb terhére, amelyeket szinte teljesen erre fordítok”.14 Elképzelései szerint kisebb, de a bécsi kormányszervektől függetlenebb haderőt hoznának létre. Az ország szinte összes anyagi erőforrását a török elleni védelem céljaira összpontosítanák. Számításai szerint a végvári vonal megvédésére hivatott 15 000 főnyi állandó őrség zsoldja 1 218 300 forintra rúgott, nem számítva a hadiszerek, s a várak karbantartásának költségeit. Modem terminológiával élve, egy rendi alapokon nyugvó hadigazdálkodási rendszert képzelt el, ahol a rendek vagyoni helyzetükkel arányosan fedezték volna a haderő fenntartásának költségeit, de számítottak volna a birodalom támogatására is.15 A védelem rendi jellegének megerősödését jelzi a földesúri magánkatonaság megerősödése. A Batthyányiak saját költségen tartott fegyvereseinek száma 1594 és 1663 között két és félszeresére nőtt, s elérte az 536 főt. Ám a különböző jogcímeken részben a kamara által fizetett vitézek 2282 főt számláltak.16 Jelentős magánhadsereget tartottak fenn a Zrínyiek is. Csupán muraközi birtokaik védelmére a XVII. század második felében több, mint kétszáz katonát állítottak ki.17 Esterházy Miklós nádor szervitorokból álló lovassága már a század húszas éveiben 427, gyalogsága 425 főből állt.IK A XVII. század második felében az országot az Adriától Erdélyig félkaréjan átszelő végvárvonal lényegében egy több tucat kilométer széles határvédelmi övezet volt, melyet az elfoglalt magyarországi várak felhasználásával a hódoltsági oldalon a törökök is kiépítették . Mind a két fél védelmi rendszerében a különböző nagyságú erősségek más-más célokat szolgáltak. A legnagyobb, stratégiai fontosságú várak szinte kivétel nélkül a nagyobb folyók mentén épültek, védve a kereskedelmi utakat, de egyben utánpótlási vonalként is szolgáltak. Számos várat a folyók találkozásához építettek, mint a Duna mentén Győrt, Komáromot, Esztergomot, Titelt és Nádorfehérvárt (Bel- grádot), a Tisza mentén Tokajt, Szolnokot, Szegedet, a Dráva mentén Zrínyiújvárt és Eszéket. E várak stratégiai jelentősége a hadjáratok idején vált igazán fontossá, hiszen a császári és török hadvezetés egyaránt a folyóvölgyekben indította meg hadműveleteit. Nem véletlenül, hiszen a több tízezerre rúgó seregek tömeges utánpótlása a szállítóeszközök és az úthálózat fejletlensége következtében csak vízi úton volt elképzelhető. Természetesen a védelmi rendszer kiépítésének hatásai a városokon kastélyokon, templomokon és a természeti környezeten egyaránt nyomot 60
