Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben
STUDIA AGRIENSIA 15, 1995 Kónya Péter A SÁROSVÁRMEGYEI VÁRAK ÉS MÁS ERŐDÍTMÉNYEK AZ UTOLSÓ HABSBURG-ELLENES FELKELÉSEKBEN A XVII. század utolsó harmada és a XVIII. század első évtizede Magyarország történelmében nagyon fontos időszakot alkotott, melynek eseményei az ország további fejlődését sok tekintetben jelentősen befolyásolták. E korszakban a magyar terület nagyobb részén megszűnt a török uralom, az ország újraegyesült és a további fejlődés iránya is megoldódott: az ország a Habsburg Birodalom részévé vált. Ekkor zajlottak le a legjelentősebb Habsburg-ellenes felkelések, melyek leveretése nemcsak a Habsburg abszolutizmus teljes térhódítását jelentette, de eldöntötte a kor fő politikai kérdését, azaz lesz-e abszolutista rendi, vagy nemzeti abszolutista monarchia. Az utolsó Habsburg-ellenes megmozdulások (Wesselényi összeesküvés, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcai) a török hatalmon kívül eső Felső-Magyarország nagy része számára az utolsó évszázadok legjelentősebb hadműveleteit képezték, s a legjelentősebb belső harcokat eredményezték egyészen az 1848. évi forradalomig. A harcokban a lakosság jelentős része részt vett (nemesek, polgárok, jobbágyok), minden nemzetiségi, vagy vallási különbség nélkül. Értelemszerűen, ebben a helyzetben fontos szerepet játszottak a különféle erődítmények, melyek közül többen a kurucok jelentős gazdasági, igazgatási és hadi központjaivá, s ezzel szinte bevehetetlen erődjeivé váltak. A fontosabbak mellett, a hadi eseményekben szerepeltek kisebb, gyakran rosszul karbantartott, még a középkori védőrendszerrel és elavult hadi felszereléssel rendelkező erődítmények is. Nagy többségük számára ezek a harcok létezésük utolsó hadi szereplését jelentették. Sáros, mint az ország északkeleti határmenti vármegyéje, a magyar állam kezdeteitől fontos szerepet játszott az ország északi határa védelmében. A középkorban Sáros vármegye területén kb. 20 vár állott,1 s emellett több kisnemesi vár vagy fából készült őrvár2 is volt. Az erődítmények második csoportját a szabad királyi városok alkották. A Sárosvármegyében lévő három szabad királyi város, Eperjes, Bártfa és Kisszeben, már a XV. században saját városfallal és bástyákkal voltak övezve. 223
