Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

a kertben készül fel a küzdelemre, erősíti testét és lelkét, s a választottjától átnyújtott virág a szerelem, a hűség s az önfegyelem záloga. Az antikvitáshoz visszanyúlva a virág a vitézség, a szellemi és erkölcsi erő, a virtus, s a jövő vagyis a gyermek és az ifjúság szimbóluma.

A természeti szimbólumok évszázados útjain nincsenek országhatárok. Az életfa a legkülönbözőbb népek kultúrájában azonos jelentést hordoz. Az életadó fa ősi képzetét a kereszténységben a keresztfa viszi tovább, esetleg úgy mint Yolande de Soissons 1275 körül készült Zsoltároskönyvében dúslombú élő fának ábrázolva. Az ember és a természet együttélésének tapasztalatait magukbasűrítő szimbólumok az egyetemes kultúra kincsei, s a nemzeti kultúrákban az anyanyelvi sajátosságokkal gazdagodva, a megélt történelem élményeivel átitatódva fogalmazzák újra az emberiség közös értékeit. Ilymódon rendkívül hosszú életűek. Mint például a virág mint az ifjúság, a testi-lelki kiválóság szimbóluma.

Érdemes ezek után szemügyre vennünk az Obsidio Sigetiana, a Szigeti Veszedelem egyik izgalmas jelenetét. Várkapitány apja az ifjú Zrínyi Györgyöt az ostrom előtt kiküldi a várból. A fiú lázad a döntés ellen, ellenszegül az atyai akaratnak: „Kemény szívű Atyám mit kegyetlenkedel? ///Nem így fia Sasnak és igaz sas lészek, III Ezé az vitézség, kire tanitsz engem / Hogy az első próbán elbújásom légyen.” Sziget kapitánya érvei között feltűnik a virág: „Elragat tégedet vakmerő bátorság, / Mint széltül haj tátik az ingadozó ág, / Lészen oly üdő, hogy benned az vidámság / Úgy fog tündökleni, mint kertben szép virág. // Nem jó üdőtlenül virágot szaggatni, / Nem dicheretes néked halált kívánni / Most midőn senkinek nem tudnál használni / Haláloddal, tartozol élni, s - szolgálni: // Tarch meg fiam magadat nagyobb szükségre, / S - szegény romlott hazánknak jobb idejére. // Kövessed, mikor kell te is nagy próbámat.” A „virág” gazdag jelentéstartalma az eposz teljes összefüggésében érthető, a védők közül a legderekabb, legbátrabb és jellemében is legkiválóbb kapja meg a „Szigetvár virágja” minősítést.

Mindemellett a mű nagyobbszabású természet - szimbólum együttes szerkezetére épül s ennek az összefüggő rendszernek része a „virág” mint a virtussal áthatott vitéz képletes kifejezése.

Zrínyi Miklós Az Adriai tenger Syrenaja (1651) kötetében a lírai verseket és az eposzt Szigetvár ostromáról a természeti szimbólumok közös szövedéke fogja össze. Természeti képeivel Zrínyi a négy őselem a fold, az ég, a víz és a

20