Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai
erekek vasalásában, a lövegek lafettáinak és tartozékainak elkészítésében, sőt olykor még bilincsek szíjainak gyártásában is/’* A város kézművesei gyártják a királyi mesterek szerszámainak egy részét is. 1569-ben Hans Gekhart királyi ácsmester egy széles ácsbaltát, 1583-1585 között Thoma Weger (szintén ácsmester) pedig különféle fűrészeket, baltákat, reszelőket, késeket és fúrókat vásárol összesen mintegy nyolc forint értékben.6 A város polgársága és katonasága ugyanígy vett részt a helyőrség élelmezését biztosító létesítményeknél folyó munkálatokban. Merthen Rufifer városi rézműves 1582-ben néhány alkalommal a királyi sütöde üstjeit javítja, Simon Naß kötélgyártó különféle zsinegeket készít az élelmezési házban található zsákok bekötözésére. Ugyanezen esztendőben az ezredbéli asztalos egy ládát gyárt gabonatároláshoz, az ács 135 száldeszkából és hét rönk fából egy fatároló kamrát épít a sörfőzdében, az építészek pedig az élelmezési ház kútját javítják, a sütödében kemencéket tapasztanak és erősítenek meg, valamint a gabonaraktárak tetejét tartják karban.70 A hadiipari termelés nyersanyagellátását jelentős mértékben segítette a város közvetlen környezete, valamint viszonylag nagy kiterjedésű birtokai. A heti vásárok ugyanis alkalmat adtak a hadszertár vezetőjének a szükséges nyersanyagok és szerszámok gyors beszerzésére. A főhadszertámok-helyettes fennmaradt néhány heti számlája (Wochenzettel) kiválóan tanúskodik erről. 1569 augusztusában például a város környéki cigányok 121000 villásbakot adnak el a hajóépítő műhely számára, októberben a hadszertámok 83 fonott sánckast, egy másik alkalommal pedig 170 jó istrángot vásárol a város piacára érkező parasztoktól. 1582-ben ugyanitt vesznek kádak és hordók megerősítésére 5000 abroncsot.71 A város birtokai közül az erdők jelentették a legnagyobb segítséget a kassai hadszertár számára. Az ágyúöntés és hajóépítés, a lafetták elkészítése, továbbá a műhelyek egyre sürgető bővítése és javítása ugyanis rengeteg fát igényelt, nem beszélve az állandó tűzifaszükségletről. A város eredci zömében a Hemád és a Nagy-Szvinka mentén északon egészen a Sáros vármegyei Berkiig, északnyugaton a Hemád parti Rusinig és Nagyladnáig, nyugaton az abaúji Aranyidkáig, déli irányban pedig Lőrinckéig terjedtek.72 Az erdőgazdálkodást a városi birtokok felügyelői (inspector bonorum) és az úgynevezett „grófok” (groffherr, illetve comes) irányították, a konkrét feladatok - így a fakitermelés és az erdők őrzése azonban - a Waldreiterek és erdőőrök (custodes silvarum) 194
