Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén

A bizottság útját a Kanizsa patak Murába torkollásánál kezdte. Itt egy dombon állt Kakonya árokkal is körülvett, de elhagyott romos temploma. Eck gróf, aki már 1568-ban járt itt, már akkor úgy találta, hacsak a Mura magas vízállása vissza nem duzzasztja a patakot, azon egy gyalogos könnyen átgázolhat ezért, nehogy a török megszállja és megerősítse az elhagyott templomot, javasolja annak felrobbantását és teljes megsemmisítését.

Kakonya és a keresztúri palánk között Malakocsi Miklós bajcsai és keresztúri kapitány szerint jónéhány olyan hely van a völgyben, ahol lovasok és gyalogosok egyaránt könnyűszerrel átkelhetnek. A patak ezen alsó szakaszának ez időszerinti alacsony vízállását azonban nem a természeti körülmények, hanem — véleményem szerint — a keresztúri gát idézte elő, ami a patak vízhozamának legnagyobb részét felfogta. Jóllehet a gát még harmadáig sem készült el, máris annyira megduzzasztotta a vizet, hogy a szemlét végző biztosok csak 200 ölnyi5, azaz jó 180-200 méternyi csónakázás után érhették el a völgy túlsó partját. Ahonnan maguk is úgy látták, hogy ha ott,, egy rendes gátat emelnek, a Kanizsa patak vize tóvá duzzad és az átjárást Keresztár felett jó darabon megakadályozza. E gátat azonban úgy kell elkészíteni és megépíteni, hogy senki át ne kelhessen rajta és a keresztúri palánk védelmezhesse és őrizhesse. ”6

A gátat egyébként - mint az egy másik levélből kiderül - katonai megfontolásokból Andreas Kielmann von Kielmannsegg kanizsai kapitány kezdte el építtetni. Mivel azonban Keresztúri és Bajcsavárt Stájerország vette át, a munka, legnagyobb sajnálatára kikerült az ő jurisdictioja alól. Pedig a gát befejezésével, kis ráfordítással jelentős területeket lehetne biztosítani.

A gát alatti alacsony vízállású szakasz a portyázók számára azonban nyilvánvalóan nem jelentett volna számottevő akadályt. Ezért, hogy a völgynek ezt a részét is megfelelő természetes védelemmel láthassák el, egy régi holtág felhasználásával a Mura vizét be akarták vezetni a Kanizsa völgyébe. Ezügy- ben Kielmann, Zrínyi György, Franz von Poppendorf és a stájer rendek küldöttei 1578-ban már megszemlélték a terepet, de a víz és nád miatt nem sokat láthattak, és különben sem voltak velük a vizek járásához értő mesterek, akik a víz esését, s így a terv realitását felmérhették volna/

A mai terep és vízviszonyok alapján rendkívül nehéz véleményt alkotni a fenti terv kivitelezhetőségéről. Az azonban mindenesetre tény, hogy a Mura egyik ága a szabályozások előtt Keresztárnál erősen megközelítette a Kanizsa

166