Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Gáspár László: Határőrizeti szempontok érvényesülése a magyar végvárrendszer kialakulásában
került, azonban mire mindezt végbe tudták vinni, eltelt majdnem 35 év. Eközben csak harcászati eredmények születtek, a második védelmi vonal birtokbavétele csak néhány tíz kilométernyi terjeszkedést eredményezett, és Kiskomáromra támaszkodva újabb védelmi vonal zárta a terjeszkedés útját, amely mögött újabb erősségek álltak, mint Egerszeg, Szentgrót, Sümeg, Sárvár stb. Míg korábban a törökök országrészeket hódítottak egyik évről a másikra, a lassan magára találó és egyre hatékonyabb határvédelmi rendszernek köszönhetően a Szigettől Kanizsáig vezető út megtételéhez a teljes hódoltsági idő majd egynegyedére volt szükség. A végvárak rendszerét még ha sebtében, és más rendeltetésű lehetőségek felhasználásával alakították is, azonban ezt nem minden védelmi tapasztalat és kellő előrelátás nélkül tették. A körülmények függvényében nagy gondot fordítottak a várak harcászati együttműködésére és összeköttetésére. Kedvező esetben még a vizuális rálátás lehetőségét is biztosították. Stephan Gerlach 1573-ban írt naplórészletéből tudjuk, hogy a komáromi vár bástyájáról látni lehetett egykori elővárát Gesztest, s a még magyar készen lévő Tatát. A két kisebb vár is látóösszeköttetésben állt egymással", de hasonló közelségben volt több más vár is, pl. Palota és Bátorkő stb. A körülmények azonban nem mindenhol voltak ilyen kedvezőek, de törekedtek kialakítására, mert ez nagy mértékben javította a védelem esélyeit. Ahol ez a kontaktus nem adatott meg, és a domborzati, vízrajzi és egyéb körülmények lehetővé tették a török vonulását, ott őrházak, mellékházak, strázsaházak vagy górék építésével, ezekben őrszemélyzet állandó, vagy időszakos állomásoztatásával törekedtek a vidék minél maradéktalanabb ellenőrzésére. Szentgrótnál a Zalán, Hídvégen a Rábán, Karakónál a Marcalon voltak olyan gázlók, átkelők, amelyek szemmeltartásáról, ellenőrzéséről nem mondhattak le a vidék biztonsága érdekében. Később a vigyázóházak közül többet, a védelem súlypontjának áthelyezésekor mellékvárrá is erősítettek. Mikor Nádasdy Tamás főkapitány három kategóriában (castrum, castellum és fortalitium) felsorolta a Duna és Dráva közötti várakat, kastélyokat és erődöket, meg sem említette ezeket a vigyázóházakat.12 Nem azért, mintha nem tudott volna a létezésükről, hanem mert jelentőségüket a határvédelem szempontjából csekélynek, számukat, helyüket igen változónak tartotta. Ezeknek az őrházaknak igazi jelentőségét csakugyan nem védhetőségük adta, hiszen az valóban nem volt számottevő. Inkább a határvidék őrizetében töltöttek be 157
