Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Gáspár László: Határőrizeti szempontok érvényesülése a magyar végvárrendszer kialakulásában
országrész jövedelmét is biztosította.5 E határvédelmi rendszer viszonylagos hatékonyságának záloga az volt, hogy a határvárak együttesén túl magába foglalt egy határvidéki mezei haderőt is, amely a várakkal együttműködve ugyan elhárítani nem tudta a veszélyt, de ideiglenesen feltartóztatta az eddig elég dinamikus török előretörést. A déli végvárrendszer mellett létezett egy másik, északi is, amelyet elsősorban a husziták ellen alakítottak ki. Ennek nagyobb erősségei voltak Pozsony, Szakolca, Nagyszombat, Trencsén, Zolna stb. Erdélyben is körvonalazódott egy védelmi körzet, azonban az nem az országos védelem főirányában feküdt, s az eltérő földrajzi viszonyokból adódóan eltérő várrendszer alakult itt ki, elsősorban a Kárpátok hágóinak figyelembevételével.6 A déli határvédelmi rendszert 1456-ban érte az első nagyobb csapás. Hogy e védelmi vonal legdöntőbb láncszemén az áttörési kísérlet kudarcot vallott, az nem a határvédelmi állóképességének bizonyítéka volt, hanem annak a körülménynek tudható be, hogy a végvidékek lakossága véres valóságként tudta: léte, biztonsága, megélhetése a határvárak helytállásától függ. Ekkor még sikerült megőrizni a védelmi vonalat, azonban a támadólagos határvédelem lehetőségének híján a török helyzeti előnybe került, s ezt ki is aknázta. A volt szövetségesek sorra elvéreztek, s a magyar végvárrendszer erejéből nem futotta megsegítésükre. Tétlenül várta, hogy az akcióképesebb oszmán haderő várai közvetlen előterében berendezkedjen, s majdan a legkedvezőbb pozícióból kezdje meg a határvédelem áttörését. A déli végvárrendszer utolsó ép állapotában két, többé-kevésbé párhuzamos védelmi vonalból állt. A határváraknak e két láncolata között mintegy 80-100 km távolságra húzódott egymástól.7 Az első vonal igazából nem is magyar területen volt, hanem az elesett, korábbi szövetséges balkáni államok északi határváraiból alakult ki. Ez a havasalföldi határtól, Szörény várától kiindulva, kezdetben a Duna, majd Nándorfehérvártól a Száva vonalát követve, mígnem délnyugatnak fordulva Banjaluka, Jajca, Knin, Kiissza végvárakat érintve érte el az Adriát. A második vonal azonban már magyar területen épült ki, elvileg a Déli-Kárpátok hegy vonulataival kezdődött, valójában azonban ez a szakasz nem számított igazán veszélyeztetettnek, ezért csak mérsékelten épült ki, a hágókat számottevő erősségek alig zárták le. A vonal első jelentős határvára Temesvár 153
