Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Varga J. János: „Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok...” A természeti környezet szerepe a dunántúli végvári harcokban
tudassák vele. Szükség idején a lovas futárok hírláncot alkottak a zalai dombok között, s egyik pihenőhelytől a másikig nyargalva továbbították a jelentéseket.12 A hírláncnál eredményesebb módszernek bizonyult a „hírlövő mozsarak” alkalmazása, amely a szomszédos végházak közötti csekély távolságra épült: a riasztás ugyanis az őrhelyekről leadott, meghatározott számú jói hallható ágyúlövéssel történt.13 A XVI. században is hatásos módszer14 korszerűsítésére Kanizsa eleste után került sor, amikor a török mind gyakrabban tűnt föl a Rába mentén és a Kemenesalján, s a zalai végekre is nagyobb feladat hárult. Batthyány Ádám az 1644. január 17-én kelt főkapitányi utasításában foglalkozott a zalai védelem kérdéseivel, közöttük a hírközlés rendjével és a katonai erők szükség szerinti csoportosításával. Batthyány meghagyta kapitányainak, hogy ha a török Pölöskét délről megkerülve átjutna a végvárvonal második lépcsőjén, akkor a pölöskeiek 1 ágyúlövéssel figyelmeztessék Ke- mendet, az pedig ugyancsak 1 lövéssel Szentgrótot és Egerszeget. A négy végvár katonái ekkor minél nagyobb számban gyülekezzenek a lukafalvai malomnál, hogy onnan „egymás erejével” mehessenek a veszélyeztetett helyre. Ha a török észak felé kanyarodna el, akkor a pölöskeiek két lövéssel adjanak hírt, a kemendiek eggyel. Ha a török a Zala folyón is átkelne, akkor Egerszeg kétszer lőjön, jelezve a kemendi kapitánynak, hogy a lukafalvai malomnál várakozókat rendelje Egerszegre. Az egerszegi két lövés már a negyedik védelmi vonalhoz tartozó Körmendet is riasztotta, amelynek őrsége ilyenkor Katafalvához sietett, s ott további parancs érkezéséig készenlétben állott. Az ellenség betöréseinek megakadályozására a megelőző vállalkozás bizonyult a legeredményesebbnek. A résztvevők száma ilyenkor ritkán haladta meg a harmadfélezret, többnyire néhány száz fürge lovas hajtotta végre a lesvetéssel kombinált villámgyors akciót. Ebben a küzdelemben - amelyben az ősi, nomád harceljárás elemei is új életre keltek16 - kialakultak a portyázás és lesvetés íratlan szabályai. Mellőzésük végzetes következménnyel járhatott a vállalkozás résztveőire. A kitartást és nagy figyelmet igénylő harceljárást nyári „bogárzáskor” és „szúnyogjárás” idején nem folytatták, mert sem ember sem állat nem tudott fegyelmezetten várakozni. Ellenben a hómentes téli éjszakák kedveztek a vállalkozásra indulóknak, különösen ha a telihold is segítette őket. A kanizsai török ilyen időben gyakran följárt a Rába vidékére, ezért holdtöltekor készenlétbe helyezték a folyóparti őrséget. Batthyány Ádám 1644 februárjában így utasította helyettesét: „Az végbeli kapitány uraiméknek 141
