Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

A legkorábbi tudatos közösségi erdővédelmi szokásrendről a székely falvak törvényei tudósítanak. A törvényhozók két érvvel indokolták kemény törvényeiket: eleiktől maradt rájuk, és tartoznak az erdők megőrzésével unokáiknak is. Imreh István, a székely falutörvények felfedezője és kiadója meggyőzően fejtette ki, hogy az erdő a székelység életét, létét, megélhetését szolgálta. Nyilvánvaló, hogy a székely erdővédelmi szokásrendben régi határvédelmi követelmények is érvényesülnek. Generációkon át futva vissza az időben valahol a kezdeteknél a székelység katonai feladataihoz tartozhatott az országvédelmül szolgáló erdő megőrzése.

Feltevésünket a XVIII. század közepe felé a Határőrvidék viszonyait vizsgálva igazolhatjuk.

A Tiszai- és a Marosi-határőrvidékről a század első felében nagyrészt eltűntek az erdők. Koroknay Ákos feldolgozásából az okokra is következtethetünk. A határőrvidéki katonaság külterjes gazdálkodásból, szőlőtermesztésből és szilaj állattartásból élt. A letelepített katonacsaládok szabad földfoglalását kezdetben semmi nem korlátozta, az állattartás egyre több mezőt és rétet követelt. Viszont az önellátó gazdálkodás primitív szintjének megfelelően a katonacsaládok nagy rétegei szegényedtek el, s a családok döntő többsége nem nélkülözhette a kecskét, a fiatal fák egyik legnagyobb ellenségét. A XVII. századi bányarendtartások például szigorúan tiltották, hogy a faszénégetők kecskét tartsanak. Tovább vizsgálva a határőrvidék - méltán állíthatjuk - természeti katasztrófáj ának okait, a fapusztítás más körülményeire is felfigyelhettünk. A katonaparasztok számára a borkereskedelem mellett különösen jövedelmezőnek kínálkozó pálinkafőzés igen nagy méreteket öltött. A Dunai-határőrvidéken 11 helységben összesen alig kevesebb, mint ötezer szilvafát írtak össze, s tudjuk, hogy az „égetett bor”, a szesz főzése eszi a fát. Érthető, hogy a Határőrvidék katonai elöljárói a század közepén felterjesztéssel fordultak Mária Teréziához: ha az állam nem telepít erdőket, a határőrvidék védhetetlen lesz. Az erdőre tehát katonai védelmi okokból volt szükség. A kormányzat tisztában lehetett a kialakult helyzet súlyos következményeivel, mert létrehozta a Bánsági Erdőhivatalt, s az első 21 ezer csemetét, - újabb telepítés követte.

Mindemellett a természeti adottságok védelmi értékeivel minden ország és minden korszak tisztában volt. Petrarca írja a háborúkdúlta Itáliát sirató soraiban: „A bölcs Természet jól intézkedett (róluk, mikor védpajzsul Alpokat

13