Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében
ség. A torkolat előtt még egy kisebb szigetet is csatolt hozzá Áldana, amelynek mintegy a „citadella” szerepét szánta.5 A szigeten fekvő, vízzel körülvett vár ostroma nem volt könnyű feladat. Télen viszont, mikor a nagy hidegben a folyók befagytak, a falak megközelítése nem okozott gondot, s jól elhelyezett ágyúk rommálőhették a védőműveket. így történt ez Tokaj esetében is, amelyet hősiesen, mindhalálig védett Némethi Ferenc, Izabella királyné kapitánya.56 A vár védelmének megtervezését nemcsak a természeti környezet adottságai befolyásolták, hanem az is, volt-e a közelében település (város vagy falu), milyen távolságra esett a vártól, célszerű volt-e vagy sem azt is bekapcsolni az erődítési rendszerbe. Jónéhány példa van arra, hogy város és vár szerves egységet alkotott, szétválaszthatatlanul. Legjobb példa erre Buda. A XVI-XVII. században sok vár melletti települést, amit addig nem övezett fal, megerődítettek, s így a város mintegy az elővár, huszárvár szerepét töltötte be. Gyula, Kanizsa, Szigetvár, Várad esete példázza ezt sok más hasonló mellett. Várral nem rendelkező városok esetében a fallal övezett belvároson kívül erődítményekkel védett külvárosi öv húzódott (pl. Sopron, Székesfehérvár). Mind a városok, mind a várak esetében a védelmet igyekeztek mélységében tagolni. Volt egy külső, palánk-öv, melynek kapuit ún. sorompók zárták el. Ezek állandó őrsége éberen figyelt, hogy hirtelen, rajtaütésszerű megrohanás- sal ne tudják elérni a belső erődítményeket. Komolyabb, ágyúkkal támogatott ostrom esetén ezeket a külső védőműveket megrongálta, használhatatlanná téve elhagyták, őrségük a biztosabb falak oltalmába húzódott s ott védekezett. Őrtornyok, olykor efféle megfigyelőhelyek egész láncolata figyelte a vidéket. Ezek az építmények a váraktól-városoktól viszonylag távolabb estek, ezért a vár- és város helyszínrajzok nem tüntetik fel őket, olykor helynevek őrzik emléküket vagy leírások. Néhány jobban, erősebben megépített őrtorony máig megmaradt (pl. Korpona mellett). Evlia Cselebi török világutazó pl. arról számol be, hogy mikor Zrínyi Miklóshoz utazott a Muraközbe, Csáktornyára, a gróf „tartománya” határain a domboldalakon ágyúlövésnyire egymástól vigyázó, híradó tornyok emelkedtek, ahonnan éberen figyelték a vidéket. A végvári vonalban (vagy ahhoz közel) fekvő erődítmények mindennapi életét azonban nemcsak a szakadatlan háborúskodás jellemezte a XVI-XVII. században. Békeidőben, sőt háborúban is, ha nem volt adott helyen közvetlen ostromveszély, az erődítmények közvetlen környéke olyan békebeli képet 114
