Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében
erdőt is fölfedezhetünk, csakúgy mint Frankó és Siklós esetében. Déva hegye kopár, de az aljból fölfelé kúsznak az erdők. Vajdahunyadon erdőket látunk az aljban. Törcsvár szirtje kopár. Fogaras körül a vízvédelmi rendszer érintetlen.3 ’ A Székelyföld várairól és erődítményeiről a múlt századból a legkitűnőbb dokumentációt Orbán Balázs felmérései, leírásai és fényképei alapján készült metszetek jelentik.40 A legutóbbi száz évben a fénykép (és a film) révén óriási, még rendszerezetlen és feltáratlan dokumentációs anyag gyűlt össze. A Műemlékek Országos Bizottsága és jogutódjai fénykápgyűjyeménye, amelyet felhasznált Varjú Elemér és Gerő László is,41 ilyen szempontból az egyik legnagyobb. De az egyes területi múzeumok és a Magyar Nemzeti Múzeum fotótára, a szerencsi Zempléni Múzeum képeslevelezőlap gyűjteménye legalább ennyire fontos. A különféle ismeretterjesztő, turisztikai stb. képeslapokban közölt, s családi tulajdonban lévő amatőr képek is összegyűjtésre várnak.4 A vár és környezetére vonatkozó néhány alapvető dokumentum-csoport vázlatos áttekintése után vegyük sorra, mit is tudunk a XVI-XVII. századi erődítmények környezetének képéről, milyen tényezők alakították, milyen módszereket használtunk a kutatásban, s az adatgyűj tést hogyan lehetne tovább folytatni. A magyar szakirodalomban már Könyöki hangsúlyozta azt, hogy a várharcok korában az erődítmények környékének szükségszerűen kopárnak kellett lennie, hogy ne adjanak lehetőséget az ellenségnek arra, hogy észevétlenül, rejtve közelíthesse meg a kiszemelt támadási célpontot.43 Ha igaz is az az állítás (általánosságban), hogy a várak környezetének alakításakor figyelembe vették a katonai szempontokat (azaz a védelem szempontjait), ez egyes esetekben igen különféleképpen valósult meg, azaz minden egyes várat (fallal körülvett várost és egyéb erődítményt) külön-külön kell vizsgálat alá vennünk, s tartózkodnunk kell az elhamarkodott általánosításoktól. A XVI. század elején - nem számítva a végvárakat - a várak és erődítmények többsége esetében nem törekedtek arra, hogy a környezetet letarolják ill. a környék talajának felszínét a védelem érdekének megfelelően nagyszabású földmunkával módosítsák, átalakítsák. A tájképi szépségek megőrzése ill. a hasznosság (kertek, szőlők stb.) szempontjai az ország belsejében viszont háttérbe szorították a katonai szempontokat. Ezt bizonyítják Oláh 111
