Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Czigány István: Katonarétegek a királyi Magyarországon a 17. század második felében
újabb reguláris gyalogezredet (a német megnevezése „heyducken regiment”) szerveztek, parancsnokává Pálffy Miklós grófot nevezték ki.33 A magyarországi katonatársadalomnak török elleni felszabadító háború időszakában, s a karlócai békét követően súlyos kihívásokkal kellett szembenéznie. A török kiűzését a Habsburg Birodalom is csak egy európai horizontú szövetség élén tudta végrehajtani. Ebben a küzdelemben a magyarországi fegyveres erő a magyar király katonaságaként, s egyben a birodalmi haderő részeként vett részt. Fegyvernemi jellegéből és képzettségéből fakadóan hasznos és nélkülözhetetlen elemévé vált a császári hadseregnek. A magyar könnyűlovas és könnyúgyalogos csapatok egy részét a hadvezetőség megpróbálta beintegrálni a birodalmi hadigépezetbe. Azonban a magyarországi katonarétegek jelentős része alkalmatlan volt erre a feladatra, hiszen a földesúri hajdúk, a katonaparasztok és a végváriak egy része már letelepedett határvédő katonasággá vált. Ám a török uralom megszűnésével, ezek a rétegek létalapjukat vesztették el. Szívósan ragaszkodtak elért privilégiumaikhoz, társadalmi helyzetükhöz, s minden bajok forrását az országban berendezkedő új államhatalomban látták. Nem tudtak és nem is akartak beintegrálódni a császári hadigépezetbe. Nem vállalták egy új határőrkatoság szerepét a déli végeken. Nemzedékeken át kivívott „régi szabadságukban” kívántak megmaradni, így útjuk automatikusan a Habsburg-uralommal szembekerülök táborába vezetett. A magyarországi katonáskodó rétegek egy másik, nem jelentéktelen csoportja szolgálatot vállalt a császári hadseregben. Megélhetést keresett, s talált. Ezt a kialakulóban lévő zsoldosszemléletet tükrözik Motesiczky Miklós apjához intézett sorai, melyben apja tanácsát kéri, hogy Csáki László ezredébe menjen alezredesi rangért, vagy Czobor Ádámhoz őrnagynak: „Osztán mi tagadás bele az ember csak többet lát az Imperiom- ban, mint sem itt Magyar Országhba, osztan az Imperiomba mint Fizetés, mint qvártély, mint böcsület jobban lesz meg, szászszor mint sem Magyar Országhba, bizony maghamnakis nagiob kedvem volna Imperiomba, mint sem Magyar Országhba, mert az Imperumot mégh nem láttam.”34 97
