Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Domokos György: A várak jelentősége és a császári seregek ostromtechnikája a felszabadító háborúban

A magyar nemzet hadtörténelme. 17. rész. Magyarország felszabadítása a török uralom alól. 1683-1699. Budapest, 1941. (A továbbiakban: Bánlaky 1941.); Kriegs-Chronik Österreich-Ungarns. III. Theil. 1. Hälfte. Der südöstliche Kriegsschauplatz in den Ländern der ungarischen Krone, in Dalmatien und Bosnien. Wien, 1891.; Christophorus Boethius: Ruhm-beloberter, Triumph-leuchtender und Glantz-erhoeheter Kriegs-Helm... Bände 1-3. Nuernberg, 1688. ; Johann Konstantin Feig: Wunderbahrer Adlerschwung, oder fernere Geschichts-Fortsetzung Ortelii... 1. Theil. Wien, 1694.; Theatri Europei Conti- nuati. 12-15. kötetek. Franckfurt am Maeyn, 1691., 1698., 1702., 1707. (a továbbiakban: Theatri Europei). Az egyes hadjáratok részletes történetére 1. : Das Kriegsjahr 1683. Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs (a továbbiakban: MKA). 1883.1-340. (önálló számozással); Major Edlen von Angeli: Der Feldzug gegen die Türken im Jahre 1684. MKA 1884. 377-454. (a továbbiakban: MKA 1884.); Die Eroberung von Ofen und der Feldzug gegen die Türken in Ungarn im Jahre 1686. MKA 1886.1-126. (önálló számozással-a továbbiakban: MKA 1886.); Götz: Az 1688.-i hadjárat és Belgrád ostroma. Történelmi Tár, 1890. 721-756. (a továbbiakban: Götz 1890.); Moriz Edlen von Angeli: Die Kaiserliche Armee unter dem Oberkommando des Markgrafen Ludwig von Baden in den Feldzügen 1689-92 gegen die Türken. MKA 1877. II. Jahrgang, 135-184., 217-292.

11. L. : R. VárkonyiÁgnes: Buda visszavívása 1686. Budapest, 1984.120-121. térképét. Itt azonban a Budát védő várak közt szerepel Kanizsa, Eger, Várad, Temesvár és Szigetvár is. Ezek az erősségek azonban a közvetlen védelemhez túl távoliaknak tűnnek.

12. Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és 1688. évi ostrom. In: Székesfehérvár évszázadai 3. Török kor. Székesfehérvár, 1977. 145.

13. Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. 1657-1705. II. kötet. Budapest, 1889. 122-158.

14. Szakoly 1986. 50. szerint ezek az akciók Várad és Gyula összeköttetéseit is veszélyeztették. Véleményem szerint azonban, minthogy Aradot a rajtaütés során a császáriak nem foglalták el, Temesvár még el tudta látni e két fontos erősséget.

15. Szakály 1986. 91., 92. 120-121.

16. Pétervárad jelentőségét Szakály abban határozta meg, hogy itt volt a Dunán megfelelő hely hídverésre a Duna-Tisza-köze felé. Uo. 79.

17. Csorba Csaba: A török végvárak ellenállási lehetőségei a felszabadító háborúk során című tanulmányában. (In: Bodó Sándor-Szabó Jolán [szerk.J: Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699). Studia Agriensia 9. Eger 1989. 159—185.) hasonló elvek alapján végzett elemzést, de nála az értékelés ettől eltérő jellegű, és nem számszerű. Itt kívánom megjegyezni, hogy Csorba cikke, bár több helyütt nem értek vele egyet, nagyon hasznosnak bizonyult számomra, és sok problémára hívta fel a figyelmemet.

82