Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Domokos György: A várak jelentősége és a császári seregek ostromtechnikája a felszabadító háborúban
mérete mellett, az általában csak egyirányú árkolás, amelyet csupán egykét üteg támogatott.27 A formális ostromok eseményeinek ismeretében kétség sem fér ahhoz, hogy a császári és birodalmi sereg, valamint a hadvezetés kellően elsajátította a korábban vázolt új módszereket. Az viszont már a kezdet kezdetén, Buda 1684. évi ostrománál kiderült, hogy hiába az elmélet ismerete, ha nem párosul megfelelő kivitelezéssel. Ennél az ostromnál a hadvezetés egyaránt lebecsülte az ellenfelet és Buda vára kétségtelenül elavult védműveit is, s ez súlyos harcászati és technikai hibákhoz vezetett. A későn megkezdett hadműveletekben az amúgy sem elegendő erőt négy irányba forgácsolták szét, az árkok kialakítása és vonalvezetése nem felelt meg a szükségleteknek, a gyengén működő tüzérség nem nyújtott elegendő támogatást a gyalogságnak, az aknázás pedig rendre kudarcba fulladt.28 Valószínűleg e keserű kudarcnak köszönhetően a későbbi ostromoknál az egyes harcászati elemek gyakorlati megvalósítására igen nagy gondot fordítottak a hadvezérek, így ettől kezdve súlyosabb probléma ezen a téren alig merült fel. Már a következő esztendőben tanúi lehetünk a jól irányított, technikai szempontból is kitűnően végrehajtott érsekújvári ostromnak. Ennél már mintaszerűen ásták meg a paralleleket, a tüzérséget is megfelelően helyezték el, s az egyik legnehezebb feladatot, a vizesárkon való áttörést is jól oldották meg. (S mindezt úgy, hogy a küzdelem második felére mindössze 16 000 ember állt a támadók rendelkezésére, mivel a többi a törökök által ostromolt Esztergom felmentésére vonult.)29 Nagyjából ugyanezek jellemzik az 1686-os budai és az 1688-as belgrádi ostromot is, jóllehet ott a korszerű módszereket teljesen elavult védműrendszerekhez kellett igazítani, ellentétben a magyarországi viszonylatban modernnek számító, olasz- bástyás Érsekújvárral.311 Az események azt mutatják, hogy a hadvezetés a technika rugalmas kezelésével ezt a problémát is meg tudta oldani, igaz, nem kis nehézségek árán. A technika alkalmazása az ugyancsak olaszbás- tyás Várad ellen is megfelelőnek bizonyult, ám ott az ostrom késői kezdete 1691-ben, valamint az egész erődítmény tagoltsága messzemenően meghatározta a harc menetét.31 Az elmondottak után érdemesnek tartom a kudarcba fulladt akciókat is megvizsgálni. Elgondolkodtató, hogy a mondott 149 vállalkozásból mindössze 10 végződött sikertelenül, de ebből nyolc éppen formális ostrom volt. Ennek egyik okaként ismét csak az e hadműveletekkel járó nehézségeket említeném. Feltűnő azonban, hogy ezen vállalkozások némelyike igen későn, október-november folyamán kezdődött (!), s a beköszöntő 79
