Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Domokos György: A várak jelentősége és a császári seregek ostromtechnikája a felszabadító háborúban

időben is felöleli a háború egészét. Az adatok érdekes és elgondolkodtató arányokat mutatnak:

Formális ostrom:

23

esetben

Roham:

11

esetben

Rajtaütés:

16

esetben

Ágyúzás:

17

esetben

Kiéheztetés:

6

esetben

Harc nélkül:

37

esetben

Ebből: őrség elmenekült:

21

esetben

őrség átadta:

16

esetben

A támadás módja ismeretlen18:

39

esetben

Összesen:

149

esetben

Mindebből sikertelen:

10

esetben

A császári seregek, néhány kivételtől eltekintve, a legjelentősebb török , illetve kuruc erősségek megszerzésére vezettek formális ostromokat.19 Mielőtt azonban ezeket elemezném, szükségesnek vélem tisztázni, hogy „formális ostromnak” tekintettem minden olyan akciót, ahol körülzárás- sal, árkok és aknák ásásával, külön-külön célra tüzelő ütegek építésével, réstöréssel előkészített rohamokkal, illetve ezen eszközök többségével támadták az adott erődöt.

A formális ostromok csak csekély részét képezték az összes akciónak (15,4%), noha a célpontok, az előkészítés, a méretek, a technika szempontjából ezek voltak a legfontosabbak. Az alacsony arány arra utal, hogy bizonyos tényezők korlátozták, máskor feleslegessé tették a korszerű eljárások alkalmazását.

Ennek egyik elsődleges okát e vállalkozások anyagi vonatkozásában látom. Minthogy a formális ostromok igen sokba kerültek, nagyszabású előkészületeket igényeltek, veszélyességük miatt nagyon meg kellett gondolnia a hadvezetésnek, hol és amikor fog hozzá egy ilyen akcióhoz. Másik fontos okként a háború menetének alakulását említeném. A Habsburg hadvezetés eleinte (1688-ig) egy adott irányba, a Duna menti fontos török erősségek formális ostromára koncentrálta erőit, mivel ezek gyors megszerzése nélkül a további hadműveletek elképzelhetetlenek lettek volna.20 A harcok súlypontjának délebbre helyeződésével azonban mind több török

77