Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán
Császári Felség hadának bátorságát”, majd még az oszmánok megérkezése előtt megostromolja Érsekújvárt vagy Esztergomot." Antonio Caraffa tábornok és Johann Valentin Schultz altábornagy 8800 fős12 hadteste elkülönülten működött a főseregtől. Feladatul a Vág vonalának őrizetét kapták, miközben meg kellett védeniük Morvaországot a török és kuruc portyázók- tól, s biztosítaniuk kellett a császár megsegítésére igyekvő lengyel fősereg menetvonalát.13 Hozzájuk csatlakozott Esterházy Pál nádor 1300 fős katonaságával14, a Bányavárosi Főkapitányság őrségének egy része, és Lubo- mirszky herceg a lengyelek 2500 embert számláló előhadával. A Dunától a horvát végekig terjedő mintegy 400 km hosszúságú frontszakasz védelmét a dunántúli végvárak őrségére és a nemesi inszurrekcióra, valamint a horvát és stájer rendekre bízták. Az utóbbiak által kiállított katonasággal, 5000-5000 fővel, Erdődy Miklós horvát bán a Száva vonalát, Johann Ferdinand Herberstein gróf pedig a Muraközben Stájerország bejáratát védte.15 A török sereg Duna menti felvonulásának útvonalától délre, a Nyugat- Magyarország védelmét biztosító Rába vonalon, a Rába-köztől Szentgott- hárdig tehát magyar katonaság állott. Leginkább hadra fogható elemét a végváriak alkották, akik a Győri, Balatonmelléki és Kanizsával szembeni Főkapitányságokhoz tartozó 29 (7 + 5 + 17) erősségben szolgáltak. A Li- pót császár 1682-es pátensével az 1672 előttire visszaállított létszámuk 1683 májusában 4620 fő (1946 lovas, 2571 gyalogos, 73 tüzér és 30 egyéb szolgálatot végző személy) volt, ami a királyi Magyarország teljes, 11 991 főt kitevő várőrségének 38,52%-át jelentette.16 A nádor 1683 márciusában szólította fegyverbe a végvárak őrségét és a vármegyei hadakat: „eljött az idő, hogy az édes magyar haza felszabaduljon a török járom alól, fogjon tehát mindenki fegyvert, mutassa meg hazájához való kötelességét” - egyúttal 12 lovas- és 6 gyalogezred kiállítását kérte. A Bányavárosi és a Dunántúli Főkapitányságból 3 lovas - és 1 gyalogezredre, mintegy 5000 katonára17- az állománynak csaknem a felére - számított, a többit, tehát 9 lovas és 5 gyalogezredet a dunántúli és a Thö- kölynek még nem hódolt alsó-magyarországi vármegyék inszurgenseiből és magánföldesúri csapatokból kellett kiállítani. A felelősség elsősorban magát a nádort — mint bányavárosi főkapitányt is -, azután helyettesét Bercsényi Miklóst, Batthyány Kristóf dunántúli főkapitányt és fiát, Ádá- mot - akire apja a hadak vezetését áprilisában a Haditanács engedélyével átruházta1* -, valamint Draskovich Miklós országbírót, a Rába mellett fekvő Sárvár birtokosát és a vármegyék főispánjait terhelte.19 Ha meggondoljuk, hogy Thököly Imre hadserege ugyanakkor 20 000 főt számlált, nem 58
