Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Nagy László: Várad szerepe a Partium és Erdély életében a 16-17. században

az ellenség közé és túlzott bátorságáért tisztes módon fizetett: egy ólomgolyóbis fúrta át a mellét.” A rohamok sorra-rendre kudarcba fulladtak. A tisztek példamutatóan az első sorokban küzdöttek, az öreg Király György vicekapitánynak ágyúgolyó szakította le a fél karját, és hamarosan belehalt a sebeibe. Harmincöt napig tartott az ostrom, s közel ennyi rohamot vertek vissza a védők, akiknek hősi ellenállását a törökök szerint még az égiek is segítették. Közöttük híre terjedt-olvashatjuk Szamosközynél - „Szent László király bronzlova olyat nyerített, hogy még a törökök is meghallották és az ostromlottak számára örvendetes győzelmet ígérő csodajelként magyarázták.” Némely kortárs szerint a törökök ezen megrettenve hagyták abba az ostromot és vonultak el november 3-án Nándorfehérvárra. Szamosközy azonban azt állítja, hogy a télbe hajló ősz késztette a török vezért az elvonulásra, amit könnyezve és sűrű átkok között hajtott végre. Óriási veszteségeket szenvedett, igaz, a védők száma is hétszázra olvadt a hősi küzdelemben. Szaturdzsi Mohamed az életével fizetett a kudarcért, míg az életben maradt Nyáryt és Rhedernt magas kitüntetésben és jutalomban részesítette a magyar királyi udvar.22

Várad sikeres védelme, amint utaltunk rá, egyúttal Erdély királyi kézen maradását is eredményezte, egészen 1606-ig, a bécsi béke megkötéséig. A 15 éves háború küzdelmeiben ez a vár jelentős stratégiai központ volt a török elleni harcokban, de ide vonult vissza 1604. október 15-i álmosd- diószegi ütközet után Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány is.23 A sikertelen Belgiojoso helyett Bocskai ellen rendelt Basta tábornagy, méltányolva Várad és a Partium kiemelkedő stratégiai szerepét, 1604 novemberében ide akarta vezetni ellentámadásba lendülő seregét a szabadságharc elfojtására. Ám a bécsi Haditanács rendelkezésének engedelmes- kedve Kassa ellen kellett vonulnia, ami azután a két harcászati győzelem ellenére stratégiai kudarccal zárta hadmozdulatát.24 Várad császári és királyi helyőrsége 1605-1606-ban mintegy 1000 főnyi nyugati zsoldoskatonából állt csupán, de Bocskai nem is gondolt arra, hogy ostrommal elfoglalja ezt a fontos erősséget. Megelégedett a vár körülzárásával, amit a környező vármegyék bandériumai hajtottak végre. Nagyobb létszámú blokkírozó erőt csak akkor küldött a vár alá Nyáry Pál vezetésével, amikor 1605 őszén maga indult a fejedelemségbe.25 Olyan hírek is keringtek, miszerint az őrség katonái „resolválták magokat, hogy inkább az töröknek adják Váradot, hogynem magyarnak”.26 Ez azonban nem bizonyult megalapozott értesülésnek, mert 1606. november 22-én az őrség ígéretet tett Nyáry Pál fejedelmi biztosnak, hogy átadja a várat a magyaroknak. Azt azonban feltételül szabták: csak akkor vonulnak ki a várból, ha Bocskai hajdúfőka44