Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában

eleste fölötti panasz. Ez utóbbit méltatva a század horvát irodalomtörténé­sze, a közelmúltban elhunyt Marin Franicevic találóan összegezte e panasz­ének jelentőségét. Franicevic egyszerre közép-európai és európai szem­pontokat érvényesítő sorai megszívlelendők: „Budát a törökök 1541-ben foglalták el. A vers tehát valamikor az ötvenes évtizedben íródott, de Vetranovic szemei előtt ott lebeg a török hódítás, a görcsös ellenállás egész évszázada és csalódása a nyugati hatalmakban. Rigómezőtől - ahol Franko Talovac bán és a népi epika hőse, Banovic Sekula (Székely János) 1448-ban elesett - Krbavan és Mohácson át Budáig és Klissáig szüntelenül folyt a vér, a megszomorodott tavcic pedig a rabságról és a szabadságról énekel, az ottoman hatalomról és a keresztények viszályáról, a horvát dicsőség hanyatlásáról és a reménytelenségről, hogy végül eljuthasson a karács konklúziójához, amely mégiscsak a kisebbik rossz.. ,”17 Mi persze arra is figyelünk, hogy ez a Vetranovic-i költői attitűd mennyi egyezést mutat a fentebb méltatott. Mohács veszését sirató panasz­vers textusával. Már Bajza József konstatálta, hogy a Pjesanca Latinom (Ének az olaszokhoz) egyértelműen „V. Károly császár és I. Ferenc király harcaira céloz, tehát a mohácsi vészt közvetlenül megelőző... évek történe­tére”, s ő szólt arról a motívumegyezésről is, amely a Mohács-vers és a Tuzba grada Budima (Buda várának panasza) szövegeiben tetten érhető: a királyi koronát mindkét vers szerzője égi adománynak „tudja”.18 Vetranovié Buda veszéséről szóló panaszverse nem egyszerűen króni­kás természetű, a magyar műfaji fogalom szerinti históriás ének. Annak ellenére, hogy benne pontosak az információk, valóban tények a tények, a „lőtt dolgok” szerepe meghatározó. Költői képeinek elevensége és inven- ciózussága, leíró részleteinek színpompás volta, Buda várának megszemé­lyesítése, metrikai megoldása (ez is belső rímes felező tizenkettős sorokból épülő vers), a teljes szöveget uraló keresztény szellemiség - mind-mind egy-egy értéket hordozó elem a feszes kompozícióban. S mert a magyar tárgyú, de közép- és délkelet-európai érdekű esemény megénekléséről van szó, nyomatékkai kell az értékek felsorolásakor említenünk ama szegmen­tumokat, amelyek a régió népeinek együvétartozását hangsúlyozzák. A bajait elsíró, megszemélyesített Buda vára az egykori magyar, cseh, lengyel, horvát, bosnyák, dalmát, erdélyi és ugrovlah vitézek hiánya miatt kesereg, mert már nincs, „aki a törököt kopjákkal várja a csatamezőn”, s „ki jobbjával szablyáját pogány vérbe mártva” szerezzen hírnevet: 363

Next

/
Thumbnails
Contents