Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Vass Előd: Az egri vilajet török végvárainak katonai, gazdasági és kulturális régióközpont szerepváltásai
Kártérítés (polacsina) illetéke 50 (akcse), Nevezett szandzsák hitetlenjeinek tilos marhái és szökevényei és elhagyott javai illetékeinek bevétele 4500 (akcse), Hagyma- és fokhagymatized 10 (akcse), Káposzta- és kendertized 10 (akcse), Bosztánkert illetéke 50 (akcse)...”76 A fenti szemelvény rögzít egy adókibővítési eljárást, jelzi a csak 12 adófizetésképes magyar háztartás meglétét, valamint a betelepült törökök társadalmilag vezető szerepét tárja fel. Különösen érdekes a mohamedán „Merni Baba bektasi remete” szent sírhelyének megléte, mert ez az iszlám kulturális térfoglalását jelzi. A török mohamedánok Szolnokon az 1568. évi katonai zsolddefterek (mevadzsib defteri) szerint 388 fő létszámuk mellett még a mindenkori szandzsákbég udvara népével, mintegy 70 fővel kiegészülve, az ötszáz főt is elérhették. Azonban Szentmiklóson cca. 174 fő és Csongrádon 142 fő létszámú török is valamilyen szálon Szolnoktól függött. A török hódítás taktikájában Szolnok ekkor már hátországbeli szerepváltáson esett át. A magyar lakosság Szolnokon már kisebbségbe jutott, s a törökök balkáni berendezkedését nyögte.7 Hatvan palánkvára 1544 óta az elsővonalbeli török régióközpont szerepkörét látta el. Az eredetileg az egri püspök uradalmi központjából 1544 tavaszán palánkvárat kiépítő törökök gyorsan még az év tavaszán, egy új középfokú központot építettek ki. A hatvani szandzsák első ismert török összeírása 1546-ban, amelyet Fekete Lajos 1550. éviként közölt, még csupán 141 helységet jegyzett fel.8 Az egyik, ezt követő 1555. évi fejadó defter a hatvani náhijében 101 helységet, a jászberényiben 77 helységet, s a pásztóiban 14 helységet írt össze, de még külön feljegyezték, hogy az újonnan meghódoltak 36 helységet tesznek ki. Ez utóbbiak között már Miskolc várost is megtaláljuk.9 Az előre kijelölt pásztói náhije-központ helyére hamarosan Gyöngyös lépett. Az 1580 körüli részletes összeírás már 14 kisebb régióközpontnak megfelelő náhije székhelyet sorol fel. Ezek közül Heves megyében: a hatvani, a gyöngyösi, a jászberényi, a havasi, az egri, a szolnoki, a siroki, a szarvaskői náhije-központokban az egyetlen Gyöngyös kivételével török helyőrség foglalt helyet. A török Sírok közelsége következtében viszont Gyöngyöst is ellenőrizhette. Nógrád megyében, a salgói náhije helységeit találhatjuk Salgótarjántól délre, mivel Salgótarján mai területén a szécsé- nyi, a füleki és a hatvani szandzsákok hármashatára volt. Borsod megyében viszont a hatvani szandzsák előre kijelölt náhije-központjai: a miskolci 35 helységgel, a putnoki 20 helységgel, a dédesi 25 helységgel, s az ónodi 70 341
