Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Vass Előd: Az egri vilajet török végvárainak katonai, gazdasági és kulturális régióközpont szerepváltásai
jut. Ez a pusztai állattenyésztés Kalocsa és Solt környékén is általánosan alkalmazott volt. Az egri vilajet területén a szántóművelést - különösen a Dél-Alföldön - a pusztai állattenyésztés váltja fel. A pusztai állattenyésztést is 1570 után, Szabadkától délre már a balkáni juhtenyésztés nagyobb aránya jellemezte. 1578-ban Szabadka náhije-székhely már hátországbeli szerepet játszott. Ebben a szerepváltásban a törökök balkáni berendezke- dési viszonyait a délszláv telepesek erősítették fel.4 A középfokú régióközpont szerepét 1552-ben történt elfoglalása óta Szolnok viselte. A szegedi szandzsákból a csongrádi náhije területét kapta, s a hatvani szandzsákból pedig a törökök a szolnoki náhije helységeit csatolták ide. A szolnoki szandzsák 1575-76. évi fejadó összeírása adatai szerint akkor összesen hat náhijéban, 408 helységben mintegy 3074 hane- adófizető háztartást adóztatták. Ezek a náhijék a következő megoszlást mutatják: a szolnoki náhije 30 helység, a szentmiklósi náhije 42 helység, a csongrádi náhije 16 helység, a mezőtúri náhije 124 helység, a debreceni náhijében 87 helység, a nagykállói náhijében 55 helység, az újonnan meghódoltak 54 helység. A debreceni és a nagykállói alsófokú náhijé-központok csupán előre kijelölt szerepűek voltak, a régi magyar társadalmi és gazdasági viszonyaik folytak tovább, csupán kettős adóztatás alá kerültek.5 A másik négy náhije székhelyen török helyőrség tartózkodott, s ott a társadalmi viszonyok teljesen, a gazdaságiak részben változtak. Hogy ezek a változások mit jelentettek, arról Szolnok város 1592. évi részletes összeírása (mufassal defteri) részletesen megemlékezik:... „A szolnoki liva részletes deftere, a szolnoki náhije a nevezett livában, s Szolnok város lakói, akik a Tisza folyó túlsó oldalán a várossal szemben lévő nádas helyek határának egyik részén, a töltött híd (dolma köprü) és a Merni Baba bektasi (remete V. E.!) sírhelye táján az egyik oldalon a divani hász-birtok kezdeténél, a másik részén a Tisza folyó második hídjára jövő szolnoki lakosok a határukhoz tartozó legelők és szőlők után a föld- használat címén minden hold (dönüm) után négy akcsét fizetnek. Akik közülük a nevezett helységben szarvasmarhákat tartanak, azok után törvény szerint legeltetési illetéket (reszmi otlak) fizetnek. Az említett töltött híd (dolma köprü) végéhez érve - bár azt nem kell minden évben felépíteni -, a lovak, a kocsik és a társzekerek rongálják, s ezért a Padisah rendelete 339
