Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Vass Előd: Az egri vilajet török végvárainak katonai, gazdasági és kulturális régióközpont szerepváltásai
Vass Előd AZ EGRI VILAJET TÖRÖK VÉGVÁRAINAK KATONAI, GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS RÉGIÓKÖZPONT SZEREPVÁLTÁSAI Háromszázkilencvenöt évvel ezelőtt III. Mehmed szultán, 1596 júniusában közel kettőszázezer fős hadsereggel Konstantinápolyból Magyarország ellen megindult, hogy három hónappal később, szeptember 21-én Eger alatt tábort üssön. Néhány heti ostrom után, október 13-án Eger vára kapitulált. Ezután Miksa főherceg és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, október 26-28-án Szikszónál egyesült csapatai Eger felé fordultak. Ebből a hadmozdulatból a tizenöt éves háború legjelentősebb ütközete fejlődött ki. A mezőkeresztesi csatában, három nap alatt közel ötvenezer fős veszteséggel, az egyesült törökellenes szövetségesek teljes vereséget szenvedtek. A török az elfoglalt Eger vára központtal Magyarországon a harmadik tartományát (vilajet) szervezhette meg. A török berendezkedés most is alkalmazkodott az elfoglalt egri vártartomány átvételével a hódítási gyakorlatához. Az alföldi térség hatalmi központját jelentő Eger vára meghódítása 1548 óta előre kijelölt cél volt. A helyi adottságokhoz való alkalmazkodás általános török gyakorlat volt, amely már 1541 után az Alföldön három szandzsák területét alakította ki. A törökök a korábbi magyar, kisebb-nagyobb régióközpontok elfoglalásával folytonosan előrehaladtak. A török hódoltatási elképzelések egyik jellegzetessége, hogy a hódoltságot megelőző területi szervezeteket, különösen a birtok-, és más gazdasági központokat előre kijelölt kisebb-nagyobb székhelyként vették számításba. Erre talán a törököket célszerűségi okok kényszerítették: a termények behordása az adóköteles falusiak részére a megszokott helyre kevesebb megrázkódtatással járt.1 Legelőször az Alföld legnagyobb gazdasági központját, Szegedet a török 1542 októberében szállta meg. Itt a török középfokú régióközpontot, azaz szandzsák-székhelyet alakított ki. Az utóbbi évtizedben végzett kutatások szerint a szegedi szandzsák legkorábban 1542/43 telén szerveződött meg: hat kisebb területi egységből, törökül na- hijéből állt. A Tisza folyó jobb partján: Csongrád, Szeged és Titel, valamint a Duna bal partján: Kalocsa, Zombor és Bács, korábbi magyar várai, illetve templomerődjei az új török helyőrségek szálláshelyét alkották. Ezek a régióközpont-szerepet is játszó helységek vásári és piaci központok 335
