Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése
A várak fenntartásának terhei 1. A zsold Történetírásunk, amikor a magyarországi török végvárak ráfizetéses voltát hangsúlyozza hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem kivételes jelenségről van szó. A hódítások megtartása, a végvárak fenntartása a korban mindenütt nagy megterhelést jelentett. Pármai Margit régenssége alatt Spanyolországból rendszeres pénzsegélyek érkeztek Németalföldre, a helyi kincstár deficitjét fedezendő. 1561 és 1567 között II. Fülöp több mint 5,5 millió forintot, évi átlagban több mint egy millió forintot küldött testvérének, Pármai Margitnak. 1567-ben Álba (Alva) hercegét 1,65 millió forinttal kellett támogatnia, 1568 és 1571 között pedig további 8,25 millió forintot küldtek Spanyolországból Németalföldre. Mivel a földközi-tengeri harcok roppant kiadásai miatt II. Fülöp képtelen volt továbbra is támogatni Németalföldet, a herceg a vasszigorral bevezetett új adók könyörtelen behajtásával elérte, hogy 1571-re a tartomány önellátó legyen. A csoda azonban csak néhány hónapig tartott. A hírhedt kegyetlenséggel bevezetett új adók terhe alatt a lakosság összeomlott és az elkeseredett tömeg 1572-ben már a spanyolok ellenfelét, Orániai Vilmost támogatta.41 De nem kell ilyen messzire mennünk. Az is ismert, hogy a Magyar Királyság összes bevételei a 16. század második felében aligha haladhatták meg a 400-600 ezer forintot. Ugyanakkor a velencei követ már 1563-ban 900 ezer forintra tette az ország védelmi költségeit. Az udvari kamara számításai szerint 1578-ban a védelmi vonal fenntartása 1 422 606 forintot tett ki, amelynek fedezésére a Kamara a német birodalmi segélyből, valamint az osztrák és cseh tartományoktól 600-600 ezer forintra számolt, s Magyarországról csak a költségek egytizedét gondolta beszedhetőnek.42 1607-ben a bécsi Haditanács hasonló eredményekre jutott: 19 689 katona évi zsoldjára 1 161 738 forintot számoltak. 43 A magyarországi végvárak fenntartása a 16. század utolsó harmadában és a 17. század elején tehát egy-másfél millió forinttal terhelte évente a birodalom és a császár többi országainak költségvetését. Az Udvari Kamara 1578. november 16-i jelentése szerint az adósság már akkor elérte a 10 millió forintot.44 Nos ezeket figyelembe véve, már nem az fog feltűnni, hogy a törököknek milyen ráfizetést jelentett a magyarországi tartomány megtartása. Épp ellenkezőleg: az a szembetűnő, hogy a Portának jóval kevesebb pénzébe került az itteni török várak fenntartása, mint a Habsburgoknak a magyar végvárak finanszírozása. Visszatérve a Porta magyarországi terheihez, azt is látnunk kell, hogy 320
