Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Ágoston Gábor: A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése

A vár neve

A janicsárok száma

Napi zsold

Háromhavi

zsold

7. Tripoli

96

588,5

52 082

8. Günje

117

725

64 162

9. Kaffa

267

1 359

120 271

10. Bender (?)

533

3 269

289 306

11. Azak

1 894

8 261

731 098

12. Csanak

118

783

69 295

13. Boszna

263

1 635

144 697

14. Nova

382

2 341

207 178

15. Buda

159

995,5

88 101

16. Székesfehérvár

92

640

56 640

17. Nógrád

47

207

18 319

18. Esztergom

127

900,5

79 694

19. Kanizsa

190

1 082

95 757

20. Újvár

962

5 502

486 927

21. Várad

622

3 470

307 095

22. Janova

222

1 494

132 219

23. Eger

100

671,5

59 427

24. Midilli

498

2 992

264 792

25. Molova

55

344,5

30 488

26. Szaloniki

252

1 422

125 847

Visszatérve a magyarországi török végvárak létszámproblémáihoz, látnunk kell, hogy a létszámok megállapítása szempontjából az itteni végvárakban szolgálatot teljesítő portai zsoldosokkal mindaddig nincs gond, amíg azok a helyi kincstárból kapják fizetésüket, hisz ez esetben szerepelniük kell a helyi pénztári naplókban. A problémák akkor kezdődnek, amikor a végvárakban állomásozó portai zsoldosokat közvetlenül a központi kincstárból fizették, mint az előbbi esetben.

Ezzel természetesen még nem értünk a dolog végére, hisz számolnunk kell a zsoldtímárral javadalmazott végváriakkal is. A 16. században ezek arányát az összes várőrségen belül Hegyi Klára, láttuk, legalább egyhar- madra tette. Az is ismert, hogy 1570 tájától a kincstár egyre inkább szorgalmazta e javadalmazási rendszer elterjesztését Magyarországon. Jól látható ez a budai beglerbégnek 1570 februárjában küldött következő parancsból: „Megparancsoltam, hogy az azon vidéken levő várkatonák zsoldja a kincs318