Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ivicsics Péter: Kisebb végvárak, véghelyek Vas megyében
A jánosházi udvarházat Erdődy Péter királyi engedéllyel már 1510- ben fallal vette körül.10 A 16. század közepén a kastélyon sokat alakító és formáló Choron család vette birtokba a területet. Ez időre esett a Nádas- dyakkal rokonságba került nemesek nevéhez köthető második építési szakasz. Kialakult a főépület mai, bővített beépítése és a torony felmagasítása a korábbi előcsarnok felett. Megnagyobbították az udvart is a fal és a kerítés közötti rész feltöltésével. Az erődfal fejlesztéseként megépítették a két déli bástyát. Száz évvel később, a 18. század elején a Nádasdyak alatt a kor szellemében építették fel a két északi, ó-olasz bástyát. A kétszáz év alatt több periódusban megépült várvédelmi rendszer gazdagabb az eddigieknél, köszönhetően az Ulászló királytól nyert várfal építési kiváltságnak és a Nádasdyakkal való élénk kapcsolatnak, építőmesteri hatásnak.11 A Sárvárhoz közeli Sitkén álló, egykori Felsőbüki Nagy kastélyt 1983- 1984-ben újították fel. Ekkor a részleges vakolat leverés után mutatkozott meg a terjengős épületegyüttes déli, toronyszerű kiugrásán egy dél felé néző emeleti kulcslyuk alakú lőrésablak. Ez a tömeg alul-felül boltozott terű és kicsiny ablakai vannak minden oldalon. A teljesen meg nem kutatott épület mégis sejteti a Sitkéi család ősi fészkének a 16-17. században történt védelmi célú kiépítését. A kiterjedtebb vizsgálatok valószínűleg még több olyan részletet hozhatnak napvilágra, amelyek bizonyítják a területen álló udvarházak törökkori megerősítését. Bél Mátyás művében az ismertebbek mellett (Sárvár, Körmend, Kőszeg) az alábbi erődített kastélyokat említi még: Izsákfán szétrombolt kastélyt, Belső-Vaton romos kastélyt a Marczal mocsaraiban, Surányban régi kastélyt, Vépen várat és erődített várost, Szécsényben védőárokkal körülvett kastélyt, Bozsokon a Batthyány és Sibrik kastélyokat írta le.12 A kisebb erősségek másik csoportjába az olyan egyházi épületeket sorolom, amelyek többsége a török veszély hírére részben vagy teljesen elhagyottá vált. Ezek elsősorban a jól megépített kolostorok, illetve a nagyobb birtokközponttal nem rendelkező települések templomai. A rendi építkezések általában párosultak a település részbeni vagy teljes birtoklásával. így nem csodálkozhatunk azon, hogy azt a mecénási szerepet, amit a nagybirtokosság a birtokközpontokban, esetünkben az adott rend töltötte be. A kolostoregyüttes védelméről való gondoskodás kiterjedt a környező településekre, a jobbágyfalukra is. Szentgotthárd esetében a ciszterek, Pornó esetében a bencések biztosították a település megerősítését ebben az időben. A kis falvakban a templomok veszély esetén nyújtott védelmi szerepe 295
