Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ivicsics Péter: Kisebb végvárak, véghelyek Vas megyében
osztott védelmi rendszer létrehozását és működését. Szerinte a Balaton és a Rába közötti kisebb helyek után épp a Rába folyó vonala a legutolsó, negyedik sáv, ahol az ellenség még megállítható. Tulajdonképpen nagyobb ütközetet is csak ezek a várak állhatnak ki. Emellett nem lebecsülhető az elővédek létrehozása és fenntartása.2 A határvédelmi rendszer minőségi szintjében jelentkező harmadik vonalat épp a kisebb helyek, pontok alkotják. Ezeket már nem tekintették váraknak. Korabeli összesítő leírás, lista nem készült róluk. Habár létükről tudunk, életükről van némi ismeretünk, de működésükről csak egy-egy magánlevélből tájékozódhatunk. Szerepük a közvetlen környezet megfigyelése, ellenőrzése. A bennük állomásozó kis csapat, őrs, vagy csak néhány katona harcászati értéke csekély, azonban hadászatilag a felderítést látták el, időnként talán a portyázó török előőrsök elijesztésével együtt. Elsődleges feladatuk az információk továbbítása a szomszéd állásokba, majd onnan a birtokközpontokba, végvárakba. Jellemző a helyekre a véletlenszerű területi elhelyezkedés és időszakos működésük - békeidőben. A váltakozó hatalmú területeken nem tarthatók folyamatosan fenn ezek a megfigyelő állások.3 A kisebb végvárak, véghelyek, végházak életéről a meglévő elszórt ismereteinkkel szemben azok építészeti arculatáról, külső megjelenéséről szinte semmit sem tudunk. A későbbi leírások, népi legendák ködében ezek az épületek megfoghatatlanok. A török utáni időkben vagy elpusztultak, vagy oly mértékben átalakították már azokat, hogy e korra utaló jelek nem láthatók mai képükön. A tanulmányom fő irányát ezen épületállomány vizsgálata képezi. Mélyebb elemzés helyett csak néhány példa kiragadásával szeretném egy teljes körű tanulmány vázlatát ismertetni. Tudva azt, hogy az összefoglaló megállapítások és a mélyebb következtetések levonására a hiányos ismeretek miatt az idő nem érett meg, ezért a bemutatásra kerülő emlékek sokféleségével kívánom reprezentálni a téma érdekességét. Minden bizonnyal nagyobb számú példa megismerése, összehasonlítása adhat csak módot akár építészeti tipológiai, akár természetföldrajzi összefüggések kimutatására. Az összegzések alapja csak egy ilyen céllal készített várkataszter lehet, mégha olyan kis területen is, mint Nyugat-Dunántúl, szűkebben Vas megye.4 Az eddigi szórvány ismereteink mellett az utóbbi évtizedek műemléki kutatásai nyomán vált ismertté néhány épület 16-17. századi állapota. A véletlenül előkerült nyomok és épületrészletek felismerése és összefüggésük megállapítása rajzolhat teljesebb képet a végvári élet építészeti hát291
