Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
hadtörténelmünknek. Ám, miután 1552. július 27-én elesett a rommá lőtt Temesvár vára is, s a győztes Kara Ahmed pasa, második vezír hitszegő módon lekaszaboltatta az elpusztított erősség feladására kényszerülő parancsnokot, Losonczy István temesi comest, az Alsó Részek főkapitányát, helyettesével, Batthyány Farkassal együtt, a Temesköz 164 esztendőre török határtartománnyá alakult át, 1716-os felszabadításáig. Temesköz, s általában a régi magyar Délvidék, az Alsó Részek katonai és egyéb funkcióiban ekkor következett be a legnagyobb horderejű, gyakorlatilag 180 fokos fordulat. Eddig ugyanis az volt e délkeleti határvidék alapvető katonai funkciója, hogy a hódító iszlámmal szemben - már amilyen mértékben erre lehetőség nyílt - megvédje a középkori Magyar Királyság itteni területeit, vagy legalábbis fékezze a török offenzívát, s aktív határvédelemmel megszűrje a portyázó rablóbetöréseket, átvigye a háborút az észak-balkáni török végvidékekre. Emellett természetesen bizonyos belpolitikai-belbiztonsági funkciói is voltak, úgymint oltalmazni és szilárdítani a központi állami (királyi) hatalmat a belső ellenséges erőkkel szemben (trónkövetelők, lázadások, parasztfelkelések, polgárháborús viszonyok, Dózsa, Cserni Jován-féle, szerb katonaparaszti „honkereső”-át- települő hullám stb.) Rendelkezett persze egyéb, kisebb jelentőségű funkciókkal is, mégpedig olyasmikkel, mint például a várerődítésre és egyéb hadirobotra, hadifuvarozásra kirendelt jobbágyok őrzése, fegyveres védkíséret biztosítása a követségek mellé, hírszerzés és elhárítás, az ellenséges határvidékekről minél nagyobb paraszti tömegek betelepítése a katasztrofális mértékben elnéptelenedő déli végekre, az állami hadiadó, a portánként egy aranyforintot kitevő subsidium („hadisegély”) fegyveres behajtása, a rablóbandák és a szétzüllött, demoralizálódott, fosztogató-élősködő, elbocsátott zsoldosok s más katonai-félkatonai-katonaparaszti (vojnik) alakulatok megregu- lázása (ld. Kinizsi szerepét 1492 nyarának legvégén az akkor már Fekete Seregnek nevezett, rablóbandává züllött, egykori zsoldos seregroncsok szétverésében, a közbiztonság helyreállításában), a magyar állam s a határvédelem alapvető érdekeivel ellentétes összeesküvések, árulások, várfeladási kísérletek felderítése, meghiúsítása stb. 1552 nyarától úgyszólván egycsapásra minden megváltozott, éppen az ellenkezőjére fordult: ezúttal valamennyi funkció a hódító Török Birodalom alapvető katonai, politikai, gazdasági, társadalmi, migrációs és egyéb érdekeit szolgálta, a magyarság ellenében. A temesközi végvárvidék tehát, mely eladdig a középkori magyar állam, s általában a nyugati keresztény civilizáció alapvető értékeit védte, szolgálta és oltalmazta a hódító 246