Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
noki” teendőinek is. A Magyar Királyság mintegy 72-76 vármegyéjének élén álló, a mindenkori uralkodók kinevező-beiktató és honor javadalomadományozó parancslevelei által a központi királyi hatalom (a feudális állami érdekek) szolgálatába állított megyésispánok közül az országot újraegyesítő Károly Róbert alatt mindössze egyetlen személy, mégpedig a nyugati „kapu”, Pozsony várának castellanusa (várnagya), s egyben Pozsony vármegye főispánja szerepel - igaz, csak a legutolsó helyen - a fontosabb oklevelek méltóságlistáin, a királyi tanács világi báróit jogosan megillető magister (mester), illetőleg a 15. században már magnificus (nagyságos) címzéssel. Ám alig múlt el egy-két évtized, és I. Lajos okleveleinek hasonló méltóságlistáin már egy újabb érdekes változást, bővülést figyelhetünk meg. Jelesül azt, hogy a pozsonyi comes eggyel előbbre rukkolt, s a világi főméltóságok névsorának legvégére immáron felkerült a katonai szempontból úgyszintén kulcspozíciót betöltő - a középkori magyar állam délkeleti „kapuját” ellenőrző-temesi comes neve is: előbb szintén magiszteri, majd a Hunyadiak századában magnificusi címzéssel. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy az 1360-as évek közepétől, a török veszély növekedésével - gyakorlatilag a Vidin székhellyel működő bolgár bánság megszervezésével - a délkeleti végeket ellenőrző temesi comes szerepe, súlya és funkciója éppen olyan fontossá vált a budai királyi kormányzat számára, mint az északnyugati, német-morva határtérségekre ügyelő pozsonyi főispáné. (Ez utóbbi egyébként jobbára megkapta Nyitra megye főispáni honorját és Nagyszombat város capitaneusi tisztségét is.) Summa-summárum: a temesi comes nem annyira polgári közigazgatásiigazságszolgáltatási vezetője volt a rábízott megyének - utóbb egyre több szomszédos comitatusnak is -, mint az ország többi megyésispánja (kivéve a hozzá hasonló pozsonyit), hanem mindenekelőtt katonaként, a régió vezető királyi hadiszervitoraként, toborzási-mozgósítási biztosként, körzetparancsnokként, hadseregirányító-csatavezető hadvezérként működött. A temesi (és természetesen a pozsonyi) comesek esetében a polgári és a katonai funkciók közül egyértelműen az utóbbiak domináltak, vagyis a temesvári székhellyel működő Ternes megyei főispánok sokkal inkább katonabárói, mintsem polgári, politikai-diplomáciai karriert futottak be, jóllehet, politikusként és diplomataként is helyt kellett állniuk, Himfy Benedektől Petrowyth Péterig, Losonczy Istvánig. A temesi főispánok abban az esetben is területi katonai kormányzati (körzetparancsnoki, azaz végvárvidéki főkapitányi) funkciók ellátására kényszerültek a fokozódó török nyomás következtében, ha ezeket az elsődlegesen fontos, meghatározó jelentőségű katonai szerepköreiket a meg241
