Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
Fenyvesi László A TEMESKÖZI-SZÖRÉNYSÉGI VÉGVÁR VIDÉK FUNKCIÓVÁLTOZÁSAI (1365-1718) A középkori és a hódoltsági Magyarország délkeleti határvidékének ama régióját, melyet délen az Al-Duna, nyugaton a Tisza, északon a Maros, keleten pedig Erdély határolt, a magyarok Temesköznek nevezték, a török megszállók pedig temesvári vilajetnek mondták. E határmenti régió hadtörténete - különösen a központjáé, a nagymúltú Temesváré - olyan gazdag a legkülönfélébb eseményekben, hogy egy vaskos monográfia keretében is igen nehezen lehetne összefoglalni a vele kapcsolatos középkori és hódoltsági adatsorokat. Erre itt természetszerűleg nem vállalkozhatom, mindössze a délkeleti végvárvidék elnevezéseinek, funkcióinak és vezetőinek változásait kívánom nyomon követni a mintegy egyharmad évezredet felölelő magyar-török (balkáni) küzdelmek során, vagyis I. (Nagy) Lajos uralkodásától az utolsó magyarországi török tartomány felszabadításáig: egyszóval a 14. század közepétől a 18. század második évtizedéig. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy az adott régió magyar és török végvárrendszereinek kialakulását és funkcióját, illetve a működésbeli és személyi változásokat (egyféle „katonai archonto- lógiát”) a maguk viszonylagos teljességében, összfolyamatában vehessük szemügyre. Első lépésként a terület magyar és török elnevezésének eredetét célszerű megvizsgálni a forráskritika tükrében. Eme történeti földrajzi - történeti névtani feladatot már csak amiatt is feltétlenül szükségesnek tartom elvégezni, mert az elmúlt fél évszázad magyar, szláv, német és román történetírásának vonatkozó tételei úgyszólván kivétel nélkül a Bánát és a Bánság elnevezéseket használják. Tették ezt pedig annak ellenére, hogy egy sor múlt századi kutató - köztük Bárány Ágoston, Szentkláray Jenő, Pesty Frigyes (aki a legtöbbet tette a Temesköz múltjának feltárásáért), Ortvay Tivadar, Csánki Dezső, Thallóczy Lajos - számtalan forrásadattal bizonyították, hogy a Bánság és a Bánát elnevezések teljesen jogosulatlanok, anakronisztikusak és tudománytalanok az 1718-at megelőző időszak viszonylatában, hiszen a ránk maradt középkori és hódoltsági iratok ezrei sohasem tartalmazták őket. Különösen fontosak ebből a szempontból 235
