Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon
hagyományok és a nyugati országok új technikája hogyan egészítette ki egymást például a vízvédelmi rendszerek kialakításában. Vizek oltalmában A Kárpát-medence vízrajzi viszonyai hozták magukkal, hogy a középkori magyar társadalom nagy tapasztalatokkal rendelkezett a folyók, tavak, mocsarak természetéről és kialakította a vizei kezelésének jól működő gyakorlatát. A fokos műveléstől,31 az árvizek levezetéséig, a malmoktól, a vizek tisztaságát már a korai ipar szennyezésétől is védő korai székely falutörvényekig.32 Bőséges tapasztalattal rendelkezve alakították tehát ki a várak vízi védelmi rendszerét és gondozták, tartották frissen a nagy víztükröket. A víz védelmi lehetőségeit minden korszak kihasználta. Tihany félszigetre, Gyula a Fehér-Körös szigetére épült, Simontornya, Ecsed falait ingoványon húzták föl. A folyó nemcsak védelmet nyújtott, hanem amint a hegyi váraknál is látjuk, az életfeltételek elemi biztosítéka volt. Mégis feltűnő, hogy a Mohácsot követő időkben mennyire élnek a vizek védelmében és mechanikus szabályozásában rejlő lehetőségekkel, így például Hatvan, 1522-1644 között a Zagyva folyó és mocsarai védelmében, Szolnok 1550-1551-ben, a Tisza és a Zagyva két ágra szakadó torkolata határolta területre, Érsekújvár 1540-től a Nyitra, a Zsitva és a Garam felső folyásának szigetekkel szabdalt és mocsarakkal övezett árterületén épült fel.33 Muraközben a Zrínyiek tudatosan számoltak a Mura mély medrével és sebes folyásával.34 Hogyan tudták leküzdeni a veszélyeket, megoldani a talajvíz, az árvizek, jeges hullámok és az állóvíz romlásának problémáit? Forrásaink szerint a helyiek tapasztalataival, és a korabeli mérnöki tudomány eszközeivel. Mindkettőt az alkalmazkodás jellemezte. Úgy például, ahogy egyrészt a Duna-menti lakosság fokos műveléssel szétterítette az árhullámokat és biztosította az áradás gyors lefolyását. Másrészt például Németalföld gátjait és csatornáit kiépítő polgárok, mérnökök, földművesek úgy tartóztatták fel a tengert, hogy a vizet szétvezették, a csatornákkal megoldották a teherszállítást és a víz hajtotta malmok segítségével szárították ki a meghódított földeket.35 Magyarországon a folyamtorkolatok övezte földekre, árterületekre épített várak körül a vizesárkok, gátak és duzzasztók nemcsak a védelmet biztosították, hanem szétterítették a folyó árhullámait és a vízszintváltozás segítségével az árkok vizét is megóvták az elposványoso15
