Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
N. Kiss István: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században (Végváriak és katonaparasztok)
B) Hogy a török állandó zaklatásának és rablásainak véget vethessenek, kiépítették a magyar védelmi övezetet, ahol a határőrség-a monarchia első állandó hadserege - a kisebb-nagyobb erődöket megszállva tartotta. A törököket súlyos veszteségek mellett feltartóztatták, de az elhárító rendszer fenntartása hatalmas pénzügyi terhet rótt az államra. C) A 17. század első éveiben a Habsburg állam csődbe jutott, majd a 30 éves háború derekától teljesen igénybe vétetett, a magyar védelmi övezetet pénzhiány miatt elhanyagolták. A határvédelem nagy részét az uradalmi katonaparasztság vállalta magára, s ez a réteg nem zsoldért harcolt, hanem a szabad paraszttelek anyagi előnyéért. A határövezetben ehhez ekkor még az egész paraszti társadalom általános felkelése csatlakozott, amelyben minden parasztgazda, részben egyéni fegyvereivel, részben az uradalomtól felfegyverezve támogatta a török ellen bevetett katonaparasztságot. D) A magyar védelmi övezet, e zsold nélküli katonai szolgálat nélkül aligha lett volna tartható a 17. században. Összehasonlításként utaljunk rá, hogy a 16. századi Lengyelország királyi, uradalmaiban katonaparasztokat toboroztak. Az indítékát ennek a magyar származású, lengyel király, Báthory István történelmi szerepe adta meg.58 E) A törökökkel vívott állandó harcban, mind a határőröknél, mind a katonaparasztoknál előtérbe került a huszárok szerepe. Felszerelésük s taktikájuk távolról rokon volt a lengyel ulánusokéval vagy az ukrán kozákokéval, súlyuk abszolút szükséges volt a török könnyűlovasság ellen, és 18. századi harci sikereik huszáralakulatok átvételére és utánzására ösztönöztek a porosz, francia, angol és orosz birodalmakban is. JEGYZETEK 1. István N. Kiss: La population du Royaume de Hongrie de 1550 à 1707. Cahiers d’Histoire (Lyon) 24:1979. 2:3-16. A történeti magyar királyság 325 ezer km2, csak a központi területtel számolunk, a mellékországok Erdély (60000 km2), Horvátország (50000 km2), és a Bánát (30000 km2) nélkül. 2. István N. Kiss: Die Bedeutung der ungarischen Viehzucht für Ungarn und Mitteleuropa vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. In: Internationaler Ochsenhandel (1350-1750). Ed. E. Westermann. Stuttgart, 1979. 83-123. 3. L. Fekete— Gy. Káldy: Rechnungsbücher türkischer Finanzstellen in Buda (Ofen), 1550-1580. Budapest, 1962. 668-672. A Budára történő további utalásokat Fekete és Káldy gazdagon illusztrálják könyvükben: 772. 140
