Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)
A KIEGYEZÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI IPARI GAZDASÁGUNK TŐKÉS ÁTALAKULÁSÁRA. A MODERN INFRASTRUKTÚRA KIALAKULÁSA - Vasútépítési tervek és megvalósításuk az 1840-50-es években - A megye fő vasúti vonalának előtörténete és megépítése
számító pest-miskolci gőzerejű vasút kiépítésének kötelezettsége is.65 A vasúttársaság meg is valósítja többek között a Szolnok-Debrecen, Debrecen-Miskolc, Miskolc-Kassa vonalakat, csak éppen a pest-miskolci vonal kiépítését hagyja el. A pest-miskolci vasúti összeköttetés megteremtésétől igen sokat remélő Borsod és Heves vármegyék csalódása érthetően igen nagy volt, amikor a Tiszavidéki Vasúttársaság korábban vállalt kötelezettsége ellenére - hogy e vonalat 1862-ig kiépíti - az északkeleti összeköttetést, Miskolc bekapcsolását a vasúti hálózatba Debrecenből kiindulva teremtette meg. A Pesti Napló 1862-es egyik számában Kormos Béla a vasúttársaságot azzal vádolta, hogy országunk érdekeivel ellentétben cselekedett, amikor a Pesttől Miskolcig húzódó egyenes pálya helyett egy roppant félkör által Debrecenből Nyíregyházára és Tokajon át vitte a vasutat Miskolcra.66 Természetesen elsősorban Heves vármegye érdekével cselekedett ellentétesen, de nagyon is érthető a nyilván hevesi érzületű cikkíró kifakadása, hiszen Heves vármegye XIX. század első felében fokozatosan romló köz- gazdasági viszonyainak ismételt fellendülését várták a vasút révén az országos gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódástól. Ez a vidék „becsapatott”, írja Kormos Béla, s számára már 1862-ben úgy tűnt, hogy „a pestmiskolci vonal elkészítése határtalan időre, talán évekre elhalásztatott”. Az ezt követő évek az 1868-as XII. törvénycikk megszületéséig, vagyis már a hatvan-miskolci vonalrész kiépítésére vonatkozó országgyűlési döntésig, Heves vármegye és tekintélyes képviselőinek ismételt, de jórészt hiábavaló próbálkozásainak jegyében telnek el az építés megsürgetésére, s a pálya irányának számukra legkedvezőbb kijelölésére. Már a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara megkezdi e hosszú küzdelmet, amikor 1863- ban a Helytartótanácshoz írott levelében a pest-miskolci vasút szükségességét indokolván, ezen vasút építésére a legfelsőbb engedélyért folyamodik.67 A következő évben a Helytartótanács levélben értesíti a legfelsőbb döntésről Heves vármegye főispán-helytartóját is. A levél ugyan elismeri, hogy a vasútvonal hasznos és szükséges lenne, de közli, hogy: „építésének kérdése jelenleg sikerrel még meg nem oldható. A Tiszavidéki Vasúttársaság 1859. február végén felmentetett azon kötelezettsége alól, hogy a pest-miskolci vonalat 1862 végéig megépíteni tartozik. Elsősorban azért, mert ezen új vonal kiépítése esetén a társaság többi vonalainak jövedelme csökkenne, ami már eddig is fokozatosan csökkent. Ilyen körülmények között egy újabb vonal kiépítése pénzviszonyaihoz képest aránytalan nagyságú áldozatra késztetné, de az államkincstár is az eddigieknél tetemesebb előlegekkel kényszerülne a társulatot segélyezni. ”68 Ha a fentieket az állam növekvő kamatgaranciális terhei fényében vizsgáljuk, érthetőbbnek tűnik a döntés. Heves megye egyelőre tehát türelemmel várni volt kénytelen, amíg az építés időszerűsége újra elkövetkezik, de az 1864 és 68 közötti évek sem teltek tétlenül. Ezalatt bontakozott ki a majd egykor mégis megépítendő 28
