Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
- Az mind szép, de mi republicánusok vagyunk, nekünk nem kell Császár, mi az akarunk maradni a mi vagyunk! Ki hitte volna, hogy oly tragikus véget ér azon nagy műveltségű uralkodás és nép boldogításra termett férfiú!? Házasságunk után való napon mi is elindultunk Burgósba, Gróf Crivelli, kitől érzékeny búcsút vettünk még ott maradt Madridban, de Werthern György Báró már Müncheni állásán volt Bajor Országban. Utazásunkat siettettük, mivel kis spanyol nőmnek egy oly látványt akartam biztosítani, milyet sem én sem ő még álmunkban sem láttunk, t. i. A magyar Király Koronozását - de kevésbbé kápráztató látványon akartuk kezdeni, és így a Párisi nagy Nemzetközi Kiállítást ejtettük utunkba és ott maradtunk 14 nap. A sok lárma, nagy mozgalom, halmaza a gazdag idegen iparnak, művészetnek egész elkábították a kis feleségemet, nekem is megnehezült a fejem bele, mert sok volt egyszerre. Nőm nem tudott a franczia konyhához szokni, rosszul is volt 3 nap: magam szakállára és felelősségére csináltattam neki hánytatót, ami aztán helyrehozta. Elvezettem a Louvrebe, élvezte a gyönyörű képeket, kirándultunk Versaillesbe itt is sok volt a mi tetszett, a Chateau Luxembourg képeit is sorra néztük. Le palais des Invalides, Notre Dame, Hotel Cluny, minden érdekelte. Párisból Strassbourgon keresztül Carlsruhéba onnan folytatva Münchenbe érkeztünk és meglátogattuk Baron von Werthern előbb Madridi most Müncheni porosz Követet Ki igen szívélyesen fogadott, és esteli theára meghívott bennünket szűkebb körben. Mi megjelentünk és a követ azonnal bemutatott bennünket Hartmann porosz lovassági Tábornoknak és segédjének, kinek neve nem jut eszembe, de alakja magas, férfias üde színű fiatal Úri ember előkelő aristokraticus családból, úgy hiszem Gróf volt. - Érdemes társalgás, fesztelen beszélgetés, és érdekes dolgok megemlítése egészen lelánczolt minket tudva, hogy: a porosz hadsereg egyik vitéz és tehetséges Tábornokával és annak bizonyosan bátor szárnysegédével vagyunk szemközt. Másnap a Képtárt akartuk újból meglátogatni, mert az nap reggel csak rövid időre mehettünk be a Pinakotékába, hanem Werthern Báró oly szives volt minket szállodánkban fölkeresni és jelenteni, hogy sies97
