Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
meg Senorita Da Pétra de Castro y Blancóval, és mert nagyon sok vendégek szállottak fogadónkba, a hol én voltam a legrégibb vendég és az Asztal Elnöke, ámbár egy Jules Condré nevű fiatal ügyes de szerény franczia, egy pár héttel előbb költözött be és a vaspálya tracirozásnál volt mint mérnök elfoglalva nekem engedve az elsőséget, minthogy már én előbb 6 hónapot töltöttem ezen szállodában. Nem képzeli az ember milyen élénk társalgás volt asztalunknál mivel néha majd 50.en voltunk és mindenik salon öltözetben. Én Magyar Attila aranyozott, türkizes csúcsú ezüst gombokkal, arany rojtu vagy is csipkéjü nyakravalóval, hol fejér mellény dalmatin gombokkal sűrűén ellátott, hol biborbársony piros selyem kötött gombokkal, gránát színű, vagy fejér, néha drap szín szűk nadrággal és magas szárú lack csizmával jelentem meg asztalunknál így már idegen öltözetem miatt is feltűnést kellett keltenem62 és talán annak köszönhetem, hogy mindenki szívesen intézett hozzám egy pár szót. Ott hát mindenről volt kérdés és felelet. A többek között egy Cuba szigetéről való Úri ember azt kérdezte, hogy micsoda Ország szülötte vagyok? és mikor tőlem megtudta, kérdé ismerem-é a Toké bort ? A Tokajit? igen is ismerem! - miért teszi ezen kérdést? - Mert én ittam mondá Cubában, és azt állítom, hogy minden borok között, melyeket életemben ízleltem, ez a legnemesebb, s nálla nem ismerek jobbat! Szóbeszéd közben egyszer zajos lett az alsó tábla. A vitatkozásban hozzám hallatszott ezen felkiáltás: rettenetes eset, de az én testvérem midőn sors által őneki kellett magát föláldozni, s kést döftek belé, a tengerbe ugrott és a habokban lelte halálát! Mi pedig úgy hallottuk szollá egy másik, hogy a többi ki éhezett társainak szolgált eledelül. Persze az egész vendég sereg kiváncsi volt azon rémes esetre. Az idő most nem jut eszembe 1831 vólt-é vagy 41. Cadixból egy hajó indult Amérikában, az utasok között volt a beszélőnek fivére Má- talóbós családi néven. Volt még 2 nő, egyik özvegy, a ki Amérikába költözött és minden értékét 160,000 durót vitt magával, egy másik pedig 150,000 pésót (duró, és peso mind egyen értékű azaz 2 frt a mi pénzünkben). Mind a két nő, a kormányos gondviselésére bízta ládáját, az átha- józás ideje alatt, nagyon kérve hogy jól vigyázzon reá mert minden 95
