Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

szét! Micsoda helyről való Magyar Országon-hm! Gondolám, ez engem vallat. Heves megyéből - az én ezredem is onnan való - A magyarok sokmindent kívánnak, de nem fogják nekik megadni - Megbocsásson Uram: a Magyarok nem kívánnak olyat a mit meg nem lehet adni. - de Ők túlfeszítik kívánságaikat és sok olyat kívánnak a mit nem fognak megkapni, a magyarok telhetetlenek - bizonyosan akad a magyar előkelő emberek közt, vagy ha nem még is az egész országban egy okos ember, aki meggátolná azok kérelmét, kik olyat követelnének a mi nekik nem competál, mert hogy egy országban mint az én hazám egy okos ember se volna az nem hihető! - No meglássa, hogy nem érnek el semmit - Én meg azt hiszem, hogy igen! - No hogy tetszik önnek a bikaviadal? a bikaviadal csak tetszenék, de az nem tetszik, hogy oly sok nemes állat, mint a ló életét veszti - nekem is az nem tetszik viszonzá. Kérdezett továbbá, mióta vagyok ott? meddig maradok? beszéllem-é a Spanyol nyelvet? - Aztán Adieut, mondott és egy más teremben tűnt el. - A mint elment egy Úri ember, ki előbb már közel állott hozzánk és párbeszédünkből sokat hallott hozzám közeledve így szollá: hát ön Uram Magyar? én több ideig tartózkodtam Magyar Országon, és nagyon szeretem a Magyar Nemzetet: én Lengyel vagyok és a huszárok közt szolgáltam, nevét említvén (de melyet sajnálatomra elfeledtem) százados vagyok. Ezen perczben jőve hozzám sietve Gr. Crivelli. Kedves Kovács! Nem látta ön ő Királyi Fenségét Wáza Gusztávot? mondám egy némettel beszéltem itt, de ki létét nem tudom, itt vallatott ha csak nem a volt? mert úgy beszélt, hogy: Mein Regiment,60 de a Katonák átaláno- san úgy fejezik ki magokat mikor azon ezredről van szó, melyben szolgálnak - akkor mondta a Százados is, hogy ő volt. No mondám ha én azt tudtam volna, majd czifra dolgokat mondtam volna, de jobb így. Soha se láttam se az előtt se azután Wáza Herczeget.

Stéger Ferencz dalművész hazánkfiával és szeretetreméltó kedves nejével a Múzeumban ismerkedtem meg: meghívott arámmal együtt estélyre, Színházba is adott jegyet, még akkor pompásan énekelt, gyönyörű mimikája volt, és ő tartotta össze a társaságot és lelkesítette tapsra a madridi publikumot, utána jött egy franczia baritonista, a nők között Pencó, Mme Didier Nantier- a Repertorium nagyon gazdag és változa93