Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Bevezető

Pesttel - és Egerrel. Kimeríthetetlen tudásvággyal járta Európát, korának egyik legjobban képzett és legműveltebb magyar festője volt, késő öregségéig igyekezett mindent elsajátítani, egyben mindent beolvasztani művészetébe. Közismerten termékeny, állandóan munkálkodó művész volt, teljes életműve nagyságára vonatkozólag még becslésekbe is nehezen bocsátkozhatnánk. Jelenleg cím szerint több mint 500 művét ismerjük, de ezekből néhány, köztük olyan főművek, mint a közismert Árpád pajzsraemeltetése, vagy a polgári templom nagyméretű Assunta oltára elpusztult. Ugyanakkor számos műve, főként korai, magántulajdonba vagy külföldre került arcképei, tájai, zsánerei, okkal feltételezhetően hatalmas grafikai munkássága lappang, többnyire még címről sem ismert.

Kovács hosszú művészpályáját nem szakították meg látványos fordulatok, de az „akadémiai históriai festész" látszólag egyenletes pályaképe korántsem egynemű. Szinte valamennyi irányzat, áramlat hatását, nyomát megtalálhatjuk műveiben, s noha ezek gyakran műfajhoz vagy egyes feladatokhoz keresett, kikísérletezett, vagy átvett megoldások voltak - Kovács munkássága éppen jellegzetes eklektikusságában érdekes és értékes. Megízlelte a sikert - önéletírásában ugyan ki sem tér rá, de a kortársak a magyar történeti festészet egyik megalapítójaként ünnepelték. Része volt a nagyvilági életben, a közkedvelt festőnek, és a nagy tudású műítésznek kijáró elismerésben - de olykor kijutott a „napszámosmunkának” nevezett gépies feladatokból is. míg élete végére a mellőzöttség, az elmagányosodás jutott osztályrészéül.

Gyermekkoráról, művészi indulásáról önéletírásából hű, bár szűkszavú képet kapunk. Landau rajziskolájában elsajátíthatta a rajzolás alapelemeit, s megismerkedhetett az akvarellfestés technikájával is. Bécsi akadémiai mesterei közül elsősorban Kupelwieser technikája és Danhauser szemlélete hatott rá, noha e hatás főként pályája derekán készült művein érvényesült. Bécsben festett korai művei nagyrészt elvesztek, vagy lappanganak, az önéletírásban feljegyzett képcímekből következtetve, mint a történeti festészet szakosztályának növendékét, elsősorban a népszerű, „érdekes” tárgyak foglalkoztatták. Spanyol banditákat, hajótörött bárkát fosztogató rablókat festett, illetve a Hunyadi témakörből

8