Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

egyénnel, Scipióne Carignáni volt a neve, Chilei Consul Genuában, az Öreg Markónak tanítványa. - Ez Genuából menekült, mert párbajban ellenfelét élet veszélyesen megsebesítette, Flórenczi tartózkodását a tájfestészetre használta föl, és pedig haszonnal. - Carignani szellemes, csinos, müveit, jó vívó, zenekedvelő és dallos, festész és kimondhatlan élénk természetű egyén volt, nagyon vonzódott hozzám, és bizalmas barátok lettünk. A mint az 1848-iki mozgalmak Rómában éles jelleget öltöttek, midőn az Osztrák Követségi palotáról levetették az Osztr. cs. czimert, (kétfejű sast) daczára annak hogy az ifjú Széchényi Imre Gróf (akkor követségi attaché Gróf Lützow mellett) ellenzetté, Carignani is az önkéntesekhez állott és elment a velenczei területen működő önkéntes csapathoz, átaladván nekem ékszereit azon kérelemmel, hogy: utamat haza tértemkor venném Génua felé, és adnám át a reám bízottakat Édes Anyjának, vagy Angeló nevű testvérjének. - Ezen család igen gazdag volt de az 1848 iki vasút építkezésnél 5 millió frankot vesztett, - azomban kereskedő tengeri hajójuk ismét jó állapotba helyezte őket a bukás után. - Én a rámbizottakat híven teljesitém, 8 napi Genuábani tartózkodásom alatt többször meglátogattam a családot, a Scipio általam festett arczképét is én függesztém fel a nagyszerűen rendezett teremben. - Az egész család igaz lelkesült olasz hazafi volt a 3 testvér nevei: Angelo, Scipio, Temistoclet.

Génuában meglátogattam az Osztrák foglyokat, kik között egy pár magyar huszár is volt - szivarral kedveskedtem nekik - s midőn helyzetükről kérdezősködtem azt vallották hogy igen emberségesen bánnak velők az olaszok.

Én Alessandria, Novára, Aronán keresztül a Lágo maggiorén Magadinba a Tesszini Schweizba utaztam a via Málan Vor Arlbergbe Tirolba és Innsbruckban tölték 8 napot a hol szabadságot eszközöltem ki Giuseppe Montanelli Pisai egyetemi tanárt s megsebesült olasz hadifogjot meglátogatni, a kiért Rómában már requiemet tartottak, mivel a fáma hóit hírét hozta. Csakugyan beeresztettek, és meg ismerkedtem e szép rokonszenves alakkal, ki még igen fiatal volt. - Elmondtam neki a requiemet, és az ő halála által keltett nagy érdeklődést honfitársai közt. Egy fiatal orvos csak azért hagyta magát elfogni (: mert mint mondá elmene41