Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
pedig azon kiáltás „aprite la porta!”27 Mi fölugrottunk az ajtó tolózárját (catenáccio) félre huzva kinyitottuk az ajtót, s két gens d’arme fegyveresen fölhívott hogy kövessük őket. - Többi úti társaink a fogadó udvarán vártak reánk, a Dominicanust kivéve. Signori! mondák a rendőrök, parancsot kaptunk hogy az Urakat a várba a Gonfalonniéréhez kisérjük - tehát menjünk! A helységben éppen vásár volt, és a vásáron keresztül kisértek bennünket fegyver közt, a vásári népség bámulva nézett reánk, és egymást kérdezte „?Micsoda embereket kisérnek ezek a rendőrök? - egyik azt feleié „Questi sono assassini, cosi dicono” egy harmadik jegyzé meg „són faccie de galeotti!”28 Végre feljutottunk a várba, és bekísértek a gonfalonniére hivatalába, s egy 45-50 évesnek látszó értelmes vonásu hivatalnok legelőször is Finelli szobrászt kérdezte „Kinek hívják, s mi a foglalkozása? A mint a nevet és foglalkozást hallá a hivatalnok, azonnal oda kiáltott egy szolgának - hozzon egy széket, és Finellit leüléssel kínálta meg. Azután a Dublini Püspököt érte a leültetési tisztesség, de már mi ránk fiatalokra nem adtak semmit, hanem hagytak állani. A kihalgató terembe még más két ajtó is nyílt, az egyiknél megpil- lantánk a Domokost és azonnal sejtettük, hogy az őrült csinálta nekünk a galyibát - úgy is volt. A gonfalonniere elő adta, hogy a Dominicanus minket bevádolt, mint kik őtet meg akartuk ölni, de, most belátja annak tévedését.- A két idősebb utazó pedig elbeszélte az éjszaka történetét, és hogy a szerencsétlen Domokos kedély állapota oly fokú hogy szükségét látjuk annak további bajok elkerülése végett, miszerént legtanácsosabb volna ha a hatóság a nevezett szerzetest addig Castiglionéban tartaná vissza, mig izgatott kedély állapota lecsillapul, és csak akkor bocsássa útra. - Ezzel véget ért a kihalgatás a Dominicánust ott hagytuk - mi pedig rendőri kiséret nélkül mentünk vissza a fogadónkba. Most meg azon csudálkozott a vásári nép, hogy szabadon bocsátottak bennünket. Finelli szobrász két hetet töltött Florenczben és mikor útját Carrára felé a Procaccini Gyors kocsin folytatni akarta, a Conductor kinyitá a kocsi ajtaját - s kit pillant meg? - a Dominicanust, - a ki az idő alatt annyira felüdült hogy útnak lehetett ereszteni. - De a mint Finelli rá 37
