Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
a szép foglalkozást. - Vizsgák alkalmával pedig a szép írásban ajánlott utánzandó példakép a többi tanulóknak. - Ekkor már valami kis pénzt is kerestem névnapi köszöntőkre virág koszorúkat festettem, és ily czé- lokra ottan akkoriban szokásos verseket festettem, és ily módon egész Kunhegyes városában ismeretes egyéniségre vergődtem, mert azonkívül hogy festegettem első kitűnővé minősített Rectorom az oskolai tudományok tanulásában is, a mire meg Nagy apám és édes szülőim is büszkék voltak. A 3-ik latin osztályban Daróczi Bálint debreczeni egyén volt Rektorom, a ki a mértani magyarázta, minthogy maga is későbben mérnök lett. Ennek különös kegyében állottam, és ámbár soha tőlle szabad kézrajzot nem láttam, mégis sok jó tanácsot adott, és a festészeti pályát ajánlotta életpályáúl. Egy napon valami rajzomat nézegetett, és bemutatván a többi tanítványainak igy szólít: Fiuk! igyekezzetek ti is mint Kovács, meglássátok ebből Ur lessz. A Kunok között sok paraszt ember érdeklődött a festészek iránt. Egy alkalommal Kisújszállásról egy Hagymási nevű 50 év körül járó szép kun ember látogatta meg házi gazdámat, s látván az én munkáimat, fel kért hogy: fessek neki is valamit, szívesen megfizet érte, a családját akarja vele meglepni, neki is van oskolába járó fia. - Ezt este mondta - de, öcsém! holnap reggel ám én elutazom, meg lehet é azt ma éjjel csinálni? Én igent mondtam, és mindjárt gyertyavilágnál hozzá is fogtam a munkához, éjfél utáni 3. órakor elvégeztem. A Nagykun Maecenásom eleitől végig mellettem ült és pipaszó és bor mellett nézte hogy miképpen készül a mü. Ekkor jól megitatott borral, kivette a legszebb ezüst húszasát, (és az, akkoriban királyi honorárium volt) - s nagy megelégedését nyilvánitá a szép emlék felett és azt szépen elcsomagolta, s elvitte családjának. Oskola társaim szerettek, valamint tanítóim sokat tartottak reám, és sok elnézéssel voltak, ha picturám végett olykor később találtam bemenni a Classisba, a mi részemről nem volt helyén mert mint 1. Eminensnek egyszer sem kellett volna késni. 1832 ben a tavaszi 14 napi vacátiora haza rándultam szülőimhez Tisza Abádra, s ott a Báró Orczy László gazdasági Tisztartójának Do24
