Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Bevezető

művészetét a tisztes középszerben való szerény és szorgos munkálkodás jellemezte. Tanítványai, egy lezárult korszakot képviselő művészetének követői nem voltak, barátai sorra elhaltak mellőle. Közülük Tárkányi emlékét idézi az Utolsó hajótörés című műve: a hullámok közt hánykolódó bárkaroncson álló két alak a művész és barátja képmása. Ezen az összegző - lezáró darabon romantikus hévvel vonultatta fel még egyszer mindazokat az elemeket, amelyeket Bécstől Párizsig elsajátított. A kép minden erényével és hibájával, szépségével és kisszerűségeivel, festői lendületével és akkurátus pontosságával, őszinteségével és színpadiasságával, mint egy magyar „Dante bárkája” a művész és ember helytállásának, a hit erejének, a szellem magasabbrendűségének megrendítő ábrázolása.

Az öregedő művész egyre többet gondolt a halálra. Amikor 1889 húsvétján Egerben járt, meglátogatva még élő barátait, elrendezte mű-. vészi hagyatékának sorsát is: azoknak a műveinek gyűjteményét, amelyeket egész életében műhelyében őrzött, az egri Lyceum Képtárának adományozta.

Ugyanígy, szinte művészi hagyatéka másik felének tekinthető az itt közreadott memoár is, melyet 1885-ben kezdett, és élete végéig szorgosan jegyezgetett tovább - bőségesen beszámolva utazásairól, hiszen minden alkalmat megragadott „mennél több szépet látni”. Úgy az 1873-74- es itáliai út - amikor végre eljutott Nápolyba és környékére is, mint az újabb spanyolországi látogatás, majd a német, angol, belga, holland utak beszámolói - mind megannyi tisztelgés a „halhatatlanok világraszóló remekművei” előtt, de a tájak, emberek, kuriozitások ízes leírása is.

Egyre inkább kérdésesnek tűnik, higgyünk-e a bevezető szavaknak, mely szerint jegyzeteit családja számára írta. Valószínűbb, hogy némi átfésülés után kiadásra szánta, hiszen a nyolcvanas évek virágzó műfaja volt az önéletírások, utazási emlékek közreadása. Kovács nem egy ismerőse, pályatársa írásai is megjelentek, így például Blaas önéletrajza 1876-ban, Schnorr von Carolsfeld itáliai levelei 1886-ban, de számos magyar vagy külföldi művészt sorolhatnánk, ki papírra vetette emlékeit.

Kovács önéletírása magasan kiemelkedik írói kvalitásával a XIX.

19