Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

Kovácsot már a manchesteri kiállításon megragadott egy Velazquez-portré - utóbb a prádóbeli művekről ad szép leírást, a természet nemes felfogását, üde színeket, mesteri technikát dicsérve. Sok másolatot is készített. Csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy Kováccsal egy időben, 1864-ben járt a Prádóban, s fedezte fel Velazquezt a maga és a modern festészet számára Manet.

Vemet, Claude Joseph (1714-1789): francia tájképfestő művészcsalád tagja. Apjánál és Rómában képezte magát, 1753-ban visszatért Párizsba, ahol a képzőművészeti akadémia tagja lett. Tájképein különös szerepe van a különböző fényhatások visszaadásának. Több tengerképe ismert, rézkarcolással is foglalkozott.

Veronese, Paolo (az 1550-es évek közepétől Paolo Caliari néven) (1528-1588): Észak-olasz manierista indíttatás után 25 éves korától Velencében dolgozott, s vált a város egyik meghatározó jelentőségű festőjévé. Nagy lélegzetű dekoratív munkáin szívesen alkalmazott bravúros, perspektivikus rövidüléseket, ritmizáló, architektonikus elemeket. Tiszta, világos, egyéni színek, fénylő, aranyos-ezüstös tónusok jellemzik. Főbb művei a Palazzo Ducale pompás termeiben, Velence számos templomában láthatók. Képein gyakori a profán motívumok alkalmazása, a velencei társadalom minden rétegének életszerű bemutatása. (Ez különösen az ún. lakoma-képein jelentkezik.) Kovács nagyra értékelte Veronese műveit, többet másolt is közülük. Az általa ugyancsak említett Carletto (Carlo) Caliari (1570-1596) Veronese ifjabbik fia volt. Testvérével, Gábrielével (1568-1631), valamint nagybátyjukkal, Benedettoval (1538-1598) Veronese halála után is fenntartották műhelyét, gyakran „heredes Pauli” (Paolo örökösei) szignóval jelezve műveiket.

Vidra Ferdinand (1814-1879): festő. Bécsi tanulmányai kétségesek, az akadémia anyakönyvében nem szerepel a neve. 1843-tól József nádor és Zichy Károly segítségével Rómában tanult, ahol mintegy 10 évig tartózkodott, sok másolatot is készített. 1844-ben ott festette nagyméretű Pannónia c. allegorikus művét, mely a Műegylet 1845-ös kiállításán is szerepelt. Főként egyházi festőként ismert, dolgozott Veszprém, Bilke, Dávid- háza, Sarkad stb. templomaiban, ikonosztázokat is festett. 1856-ban Popovics Vazul, az ungvári székesegyház monumentális falfestményeivel bízta meg, mely a munkácsi egyházmegyei festő címet eredményezte számára. Halála előtt néhány évvel megvakult.

Villegas y Cordero, José (1848-1921): spanyol festő, Sevillában és Madridban tanult, 1869-ben költözött Rómába. Történeti, és színes zsánerképei, valamint velencei, capri-i, sevillai tájképei ismertek. Olajfestményeken kívül akvarell festéssel is foglalkozott. 1901 és 1918 között a Prado igazgatója volt.

Villegas Marmolejo, Pedro de (1520-1597): sevillai festő, a székesegyházban Mária és Erzsébet találkozása, a S. Lorenzóban Angyali üdvözlet c. műve található.

Viniegra y Lasso, Salvator (1862-1915): spanyol festő, Cadizban, majd Rómában Hernandez és Villegas tanítványa volt. Főleg az utóbbi hatására színes spanyol életképeket és egy észak-afrikai út emlékeként keleti tárgyú képeket festett.

Vitkovszky (Witkovszky) Lőrinc (7-1871): építész. Kruzslóról (Sáros m.) származott, 1845-48 március végéig volt a bécsi képzőművészeti akadémia építészeti szakosztá178