Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

számtalan kiadást értek meg, úgyszintén katholikus egyházi énekgyűjteményei. Kiterjedt levelezést folytatott, Kovácshoz írt fennmaradt levelei, naplójegyzetei feldolgozása folyamatban van - és sok adattal bővítheti a XIX. századról alkotott művelődéstörténeti képet.

Teniers, David ifj. (1610-1690): flamand festő. Apja tanítványa volt, majd apósa, Jan Brueghel, utóbb A. Brouwer hatása befolyásolta stílusát és témakörét. Nagyszámú népéletképet készített, előbb barnás, majd világos, ragyogó színekben, sima, tetszetős modorban. A táj egyre nagyobb szerepet kapott művein és témaköre is szélesedett. (Komikus állatjelenetek, mitológiai, vallásos tárgyú művek stb.) Különösen ismertek képtárrészleteket ábrázoló művei. Nagy tekintélyű mester, udvari festő, a főhercegi képtár igazgatója volt, 1663-ban Antwerpenben művészeti akadémiát alapított.

Than Mór, Apáti (1828-1899): Pesten jogot, és Barabásnál festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey táborában volt hadifestő, ott készült kiváló vízfestménysorozatából csak néhány darab maradt fenn. 1851-ben a bécsi akadémiára, a következő évben Rahl magániskolájába iratkozott. 1853-tól haláláig színes, romantikus akadémikus történeti művek sorát festette, e műfaj magyar képviselői közt egyike a legelsőknek. A 60-as évektől számos nagy falképmegbízatást teljesített. (Pl. Vigadó, Nemzeti Múzeum stb.) Festett oltárképeket, több közülük az egri egyházmegye területén található. Arcképekkel is foglalkozott. (Két szép Triesztben készült képmása a DIV-ben van.) 1890-ben a Nemzeti Múzeum képtárőre, 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója volt. Művészpályája Kováccsal sokszor hasonló hatások alatt alakult, párhuzamosan haladt. Egymáshoz való viszonyuk nem volt mindig felhőtlen, pályája kezdetén Kovács ajánlotta Thant Rahl pártfogásába, de pl. a Vigadó „Csemegetárának” pályázatán zsűritagként a régi barátot, Heinrichet részesítette előnyben Thannal szemben.

Theotocopuli, Jorge Manuel (1578-1631): El Greco fia, építész, szobrász, festő. Több oltárt tervezett. 1612-től a toledói városházát építette J. de Herrera tervei szerint, 1625-től a toledói katedrális főépítésze, ő építette az egyik nyugati toronyban lévő Capilla Mozarabe fölötti kupolát.

Tiboldi, Pellegrino (Pellegrino Pellegrini): (1527-1596): az olasz manierizmus kiváló művésze, festő és építész. Épületeit harmónia, tiszta elrendezés jellemzi, főleg templomokat, palotákat épített Milánóban, Bolognában, Páviában, Anconában stb. Festőként elsősorban - Bolognában működött. II. Fülöp 1586-ban hívta meg az Escorial díszítésére, a könyvtárban allegorikus freskókat festett. 1595-ben tért vissza Itáliába.

Tiepolo, Giovanni Battista (Gianbattista) (1696-1770): a velencei barokk egyik utolsó nagy mestere. Vallásos és mitológiai tárgyú műveket, oltárképeket, paloták és templomok freskóit festette, életműve nagyszámú és változatos. Fantáziadús, könnyed művészetével az illuzionisztikus, dekoratív mennyezetfestés egyik legnagyobb képviselője, müvein az építészeti korlátokat áttörve föld és ég, valóság és látomás kapcsolódik össze. Itáliai művein kívül legismertebb a würzburgi Residenz pompás rokokó freskódísze. Bár sokat dolgozott Madridban III. Károly meghívására - többek közt az új királyi

175