Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

Mikó Imre gróf (1805-1876): az „erdélyi Széchenyi”, történetíró, politikus, tagja az MTA-nak. Az agyagfalvi székely gyűlés elnöke volt, 1867-70-ben közmunka és közlekedési miniszter. Az Erdélyi Múzeum Egyletnek, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Kolozsvári Egyetemnek alapítói közé tartozott.

Molnár József (1821-1899): Pesten Landau tanítványa volt, ezután Bécsi é ment, de neve az akadémia évkönyveiben nem található. 1841-től szerepel képeivel, s anyagi helyzete rendeződésével 1844-ben Velencében, 1845-ben Rómában, utóbb Marl ó körében folytatta tanulmányait. 1847-53 között Münchenben, Stuttgartban, majd Pesten dolgozott. Festett portrékat, táj- és életképeket, nagysikerű vallásos tárgyú műveket (pl. Ábrahám 1850,1862, 1881). Dezső vitéz önfeláldozása c. hazafias tárgyú történeti művét műlapként adták ki. 1858-ban jelent meg Nemzeti Album címen hat hazai tárgyú élet- és tájképe. Nemes szándék, finom kivitel jellemzi műveit, lágy, érzelmes festésmódja később a romantikus előadás felé hajlott, de történelmi jelentei gyakran erőtlenek vagy patetikusak. Életpályája sokszor párhuzamosan haladt Kovácséval, művészi szándékaikban és teljesítményükben is sok volt a rokonvonás.

Montanéz, Juan Martinez (1580 k.—1649): a legjelentősebb iskolateremtő sevillai szobrász. Többnyire festett faszobrokat alkotott (a festés gyakran Pachecótól származik.) Faszobrait, különösen Szűz Mária ábrázolásait fenséges nyugalom, kiegyensúlyozottság, klasszikus harmónia jellemzi, amit nem bont meg a dús leplek aranyozott pompája sem. (Pl. Immaculata, Sevilla Székesegyház; Madonna a gyermekkel, Szent Domonkos, Szent Brúnó, Keresztelő Szent János stb. Sevilla, Múzeum.) Szinte valamennyi sevillai templom büszkélkedhet alkotásaival. Különleges művei a Spanyolországban elterjedt öltöztethető szobrok, amelyeken a fej és a kéz faragott, a ruházat valódi textilből készült. (Ilyen Mária szoborra való ruhákat és ékszereket látott Kovács a toledói székesegyházban is. Az „öltöztetés Mária” a magyar népi vallásosságban is ismert.) Montanez kőszobrokat is készített, főként síremlékeket, ezeken még jobban érezhető antik szobrokon iskolázott tudása. Fia Alonzo Martinez Montanez (7-1668) stílusa közel áll hozzá.

Morell, Bartolomé (XVI. század közepe) spanyol szobrász. Ö készítette 1568-ban a sevillai La Giraldára a Giraldillo szobrot, valamint pl. a székesegyház nagyméretű, a nagyheti szertartáson használt háromszögletű lámpását (tenebrário) is.

Moretto di Brescia (tkp. Alessandro Bonvicino) (1498-1854): a bresciai festőiskola mestere, stílusát helyi és velencei művészek hatása alatt alakította ki, oltárképeket és kiváló arcképeket festett. Kompozícióit nyugalom, finom kiegyensúlyozottság, alakjait elmélyültség, előkelő szépség jellemzi. Képein a mélyebb velencei színességet a bresciai- akra jellemző ezüstös tónus uralja. Szülővárosában közel ötven műve látható, táblaképei megtalálhatók Európa nagy gyűjteményeiben. A Kovács által említett mű (Mária gyermekével, Szent Antallal, Sebestyénnel és a négy egyházatyával) a Städelsches Kunstinstitut gyűjteményében van.

Morvái (Morvay) személyét egyelőre nem sikerült azonosítani. A Magyar Stúdió

166