Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

Murillonak a kapucinusok kolostorában lévő hasonló tárgyú műve hatott rá. Kovács csak itt említi Goya nevét, bár munkásságát behatóbban ismerhette, hiszen a madridi Accademia di San Fernando kiadásában 1864-ben a Proverbios-sorozatból jelent meg (redukált) kiadvány, s művészetével Kovács barátja, Pedro de Madrazo is foglalkozott.

Grigoletti, Michelangelo (1801-1870): velencei festő, 1839-től az ottani akadémia tanára. Pyrker megrendelésére 1838-39-ben festette az egri székesegyház számára a (Guido Reni variációnak tekinthető) Szt. Mihályt és a Szent család c. oltárképet. Legjelentősebb magyarországi műve az esztergomi bazilika 1846-54 között készült, Tiziano Assuntáját átfogalmazó főoltárképe. Történelmi képeket is festett, korabeli kritikusai az „aranyzománcos sajátos színezést” és a „meleg érzést” dicsérték.

Gsellhofer, Kari (1779-1858): 1819—1851-ig megszakítás nélkül a bécsi akadémia tanára volt az „elementáris rajz” oktatójaként. Működése magyarországi vonatkozása: a temesi megyeháza részére megfestette Almássy Ignác reprezentatív képmását.

Guas, Juan (Kovácsnál: Guás János) (XV. sz. második fele): lyoni származású szobrász és építész, Guadalajarában síremlékeket készített, a toledói ferences kolostor tervezését is neki tulajdonítják. (A négyezeti kupolához készített tervrajza a Prádóban van.)

Guttmann Jakab (1813-1860): Aradról iparoslegényként (vésnök és fegyverkovács volt) ment 1833-ban Bécsbe, ahol Metternich révén ösztöndíjasként került az akadémiára 1837-ben. 1841. novemberig a rézmetszők és éremvésők szakosztályát látogatta. Rotschild bankár segélyével 1845^18 között Rómában képezte magát, utóbb Párizsban és Londonban is dolgozott. Allegorikus, mitológiai jeleneteket, számos portrét faragott, viaszdomborművek készítésével is foglalkozott. Unikális műve volt Chorin Áron aradi rabbi mellszobra, melyet 1845-ben az aradi zsidó fiatalság rendelt, és amely a helybéli zsidó temetőbe került.

Hals, Frans, id. (Kovácsnál Van der Hals Ferenc) (1580 k.—1866): az európai portréfestészet egyik legnagyobb alakja, flamand származású holland festő. Széles ecsetkezelés, a fehér és sötét színek, ellentétére építő nagyvonalú és könnyed festőiség jellemzik arcképeit, zsánerportréit. Rembrandtot megelőlegező csoportarcképei (e tipikus holland polgári képtípus) - közül talán az élete végén festett Aggok menhelyének elöljárói illetve Aggok menhelyének elöljárónői (Haarlem Frans Hals Museum) a legszuggesztí- vebbek. A Kovács által „Schüczengilde” lövészcéh-ként említett csoportképmásból több is készült, így a Szt. György lövészek tisztjeit 1616,1627,1639-ben, a St. Hadrián lövészeket pedig 1627,1633-ban festette meg.

Hayez, Francesco (1791-1881): Velencében és Rómában tanu't, élete nagy részét Milánóban töltötte, ahol az Akadémia tanára volt. Hosszú művészpályáján stílusa is változott, korábbi klasszicizmusát 1820 körül érzelmes, romantikus felfogású művek váltották fel. Hatásos történelmi művein kívül kiválóak finom képmásai. (Úgy Grigoletti, mint Hayez, feldolgozták a velencei Foscari-család tragikus történetét, hatásukra Kovács is megpróbálkozott e témából néhány vázlattal.)

157