Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

SZEMÉLYI ADATTÁR

Almásy Pál (1818-1882): Heves megyei földbirtokos, képviselő, az 1848-as ország- gyűlés alelnöke, majd elnöke, Heves vármegye kormánybiztosa. Ö hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot. A szabadságharc után Genfben, Brüsszelben, Párizsban élt emigrációban, távollétében halálra ítélték és jelképesen kivégezték. Amnesztiával hazatért, de 1864-ben összeesküvés vádjával 20 év várfogságra ítélték, Olmützben raboskodott. 1866-ban kegyelmet kapott.

1885-ben Kovács egy korábbi képmás után festette meg a megyeháza díszterme számára egészalakos, reprezentatív képmását.

Andrássy Gyula, gróf (1823-1890): zempléni főispán, országgyűlési követ. A szabadságharcban a zempléni önkéntes nemzetőr zászlóalj parancsnoka, majd Görgey segédtisztje volt. A belgrádi szerb kormánynál, utóbb Konstantinápolyban követ. Világos után 1851-ben in effigie kivégezték. Párizsi és londoni emigrációjából az 1858-as amnesztia után tért haza. Nagy szerepe volt a kiegyezés előkészítésében. 1867-71 között miniszterelnök, utána 1879-ig közös külügyminiszter volt. Lemondása után visszavonult a politikától. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, ismert művészetpártoló tevékenysége. Kovács 3 képből álló festménysorozata, „Az első Andrássy a lovagtornán” (Tárkányi Béla hasontárgyú verse alapján) az Andrássyak címerszerző őse történetét adja elő.

Antolinez, Francisco (1644-1700): sevillai festő, Murillo követője, oltárképeket és kisméretű vallásos tárgyú műveket festett. Később Madridban dolgozott, több műve a Pradoban van.

Apollonios (Kr. e. I. sz.): trallesi származású mester, bátyjával Tauriskoss'á\ készítették Rhodos számára az ún. Farnese bikát. A hellenisztikus csoport másolatát a III. sz. elején mellékalakokkal egészítették ki, és a Caracalla thermák díszéül szolgált. Innen került a Farnese gyűjteménybe, majd a nápolyi Museo Nazionaleba.

Arfe, Enrique de (Arph Henrik) (7-1543 után): német vagy németalföldi területről Spanyolországba bevándorolt ötvöscsalád tagja. Főleg egyházi felszerelési tárgyakat készített késő gótikus stílusban. Ezüst szentségtartói a toledói és cordovai székesegyházban találhatók. Fia és unokája is folytatták művészetét. Utóbbi, Juan de Arfe (1535— 1603) műve a sevillai székesegyház 3 méteres custodiája.

Artois (Arthois), Jacques d' (1613-1686): flamand tájfestő. Gyakran festette a Bru148