Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

festve. Itt a néző csak űl, vagy áll és ámúl - persze - azon nézőket értem a kik a művészetbe már bevannak hatolva, mert az avatatlan ember csak néz, de nem lát, még a művész is csak évekig tartó folytonos gyakorlat után tanúi meg látni. Van-Dyck tői a legszebben és legclassicusabban festett fej bámultatja meg a nézőt, van ott sok szép kép, még a „Schü- czengilde” czimű nagy képe Van der Hals Ferencztől is megérdemli a rátekintést. Nem lehet elhalgatni az Európa hírű Amsterdami állatkertet, s benne a legnagyobb Nílusi barmot (Hippopotamus), vízi lónak is nevez­zük mi magyarok. Ez télen lágymeleg vízben tartózkodik, csak néha hívja ki az étetője a látogató terembe. Tömörűségre csaknem olyan testes mint az Elefánt, teste a disznóéhoz hasonlít rövid lábszáraival, és hízott hasával, de a feje sokkal förtelmesebb a disznóénál. Szája bor­zasztó nagy, torkán leszaladna egy hetes gyermek (én beláttam a torkába mikor az őre ráparancsolt föl nyitotta egészen) egy oly rettenetes tátott szájat, és sötét veres mély torkot, és oly kemény óriás fogakat nem láttam még. Átalános színe olyan mint a disznónak második perzselés és vakarás után - hát az ordítása? (mert azt is hallatta) az rendkívüli, és azt mondják, hogy azért nem kegyetlen fajú. Oroszlán van 10 gyönyörű példányok, tigris 8. Van Orangotáng is, és sok más állat. Emlős állatok, minden féle száraz és vizi madarak a földteke minden részeiről még csak Kígyók is. A város a legtisztábbak egyike, melyet valaha láttam. A lakosok gazdagok, mindenütt szembetűnő a jólét - a ruházat a legjobb kelmék­ből, drága, jó, szép és tiszta. Még a cselédek is tisztábbak mint máshol. A házak utczára szolgáló Kapuit mossák minden Istenadta nap, a lemez­féléket, p.o. zárt, húzót kulcslyukat szintén fényesítik-a legjobb kenye­ret, ízletes vajat és sajtot itt élvezi az ember - sokat lehetne még rólla írni mert érdemes. Majd elfelejtém, Six magánzó Képtárában, a tulajdo­nos dédapjának arczképe, Ki polgármester volt, és annak anyja Remb- randtól: nagyon is méltó a megtekintésre. Innen át kocsikáztunk: Hárlembe. A tanácsházat és régiség gyűjteményt megnéztük, vala­mint a Rijks Múzeumban a Képtárt, mindenütt akadtunk valami jóra. 132

Next

/
Thumbnails
Contents