Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
nek tartalma az ő szellemére vallott, de az irás idegen kéz műve volt - csak az aláírás t. i. Tárkányi Béla, volt az övé - de milyen?! mint a délibáb, és pára, minden betűje mozgott, és fölfelé törekedett a földről, a magasba. - Ezen levélben búcsút vett tőllem, közel 40 évig tartó barátságunk emlékét vive magával - Február 16án reggel 6-7. órakor azonNűgy Úrhoz, Teremtőjéhez költözött, kinek szolgálatának áldozta földi életét. Én Febr. 17én Egerbe utaztam hogy még láthassam utoljára, kihez lelkem az életben annyira hozzá volt forrva, és jelenlehessek az utolsó tisztesség tételnél, melyhez senki nállamnál nem volt inkább lekötelezve. 1886. Februárius 18án kisértük örök nyugalomra a Kitűnő Papot, a jeles írót, minden szépnek, jónak, nagynak, magasztosnak kedvelőjét, jó Kathólicus, szülőit tisztelő fiú, magyar hazafi, szegények, ügyefogyot- tak jóltévőjét, a hű barátot. Nagyobb veszteség engemet nem ért soha, mert ővele eltemettük nem csak az igaz barátot, hanem az egyetlen Mecénást a ki mindenek között legjobban érdeklődött irántam, mivel a művészetet annyira szerette, hogy kívüle senki mást nem ismerek, a ki annyit áldozott volna a művészetre mint ő - pedig százan vannak kiknek százszor több eszközök állnak rendelkezésökre - de hiányzik az érzék, a szeretet. Az irodalomra mesés sokat adott ki, művészetre pálya dijat tűzött ki, sőt sok iparoson is segített a hol előre törekvő akaratot és képességet látott. A gyász szertartás alkalmával láttam az általános részvétet a bóldo- gúlt iránt, Kanonok kartársai között, de kivált a Semináriumi növendék papok, v. is inkább papnövendékeknél, kiknek előmenetelét Tárkányi Kanonok nagy figyelemmel kisérte évenkénti arany dijak kitűzésével ösztönözvén őket szép irodalmi munkálatokra, a melyek a vallási irodalommal mindég karöltve járnak, de végtelenül is szerették a Semináriumi növendékek e kitűnő papot, és igaz Mecénásukat. Mindenek fölött pedig leginkább megvolt hatva a nagy veszteség által Szvorényi József, az egri Cistercita főgymnasiumnak az ifjúság nevelése körűi 46 év alatt nagy érdemeket szerzett igazgatója, kitűnő magyar classicus író, kinek nyelvtanát minden művelt magyar ember ismeri, tiszta erkölcs finom és 123
